6. hét - 2.

Kicsit sűrűre sikeredett az elmúlt kép nap, nem sok időt töltöttünk a koliban. Az idő zömét a kórházban töltöttem, bár tenni nem sokat tehettem, de legalább most normálisan látom azt, hogyan is kell vizsgálgatni dolgokat. Sajna elég kiszámíthatatlan a dolog, hogy van-e beteg avagy nincs, ma már odáig fajult a dolog, hogy a co-assistok is facebook-oztak. :D Valahogy délelőtt nem igen szeretnek jönni a betegek, kb. óránként előkerül 1-1... gyakori a síbaleset, a munkahelyi baleset (ujjból kis darab levágása) - egy ilyen alkalmával benyomhattam egy tetanus injekciót... huhhh... -, a kéz, láb, egyéb testrész törése. Kb. ebben ki is merülnek a dolgok, ahogy kivettem, van egy külön sürgősségi team, akik ellátják a komoly sérülteket. De tegnap behoztak egy motorbalesetes lányt, úgy tűnt szerencsére csak a lába törött, ezért kellett a trauma konzi, bár a végeredményről már lemaradtam.

Szóval így telnek a dolgos napok, közben komolyzene hallgatás megy ezerrel, a kis dokika nagyon odavan Bach-ért (ma is örömóda ment). Ma már az is teljesen világossá vált számomra, hogy nem szeretik, ha a németekhez hasonlítgatják őket (de akkor is keverék a nyelvük...).

Oo, igen, és ma sikerült megkóstolni a kórházi levest is, az egyik srác hozott mindenkinek, így nekem is, mégse utasíthattam vissza. Meg így pohárban már nem néz ki olyan bizalmatlanul, mint azokban a nagy zöld izékban. Azt nem sikerült beazonosítanom, hogy pontosan mi volt, de többféle zöldség volt benne, és ízre sem volt olyan rossz. Talán még kipróbálom máskor is.

Tegnap estére meg Timi beszervezett egy programot. Elég népszerű az egyetemisták körében a STUK nevezetű hely, ahol lehet enni, inni, most épp kiállítás is volt, amit megnéztünk - csak annyit mondanék róla, hogy modern művészet... - na de nem ez volt az este fő attrakciója. Szóval még hétfőn le lett foglalva 6 órára egy Artefact kiállításra jegy, amit nem igazán tudtunk mit takar, Timi annyit mondott, hogy különböző művészek mutatják be, hogy számukra mit jelent a művészet. Na ez részben igaz is volt. Szóval mikor odaértünk, tisztáztuk kik vagyunk, akkor a hölgy aki ott volt a kezünkbe nyomott egy térképet, hogy hova kell mennünk, 2 biciklikulcsot (természetesen személyi ellenében) és mondta, hogy akkor indulhatunk is. Így meg is volt az első leuveni biciklis kalandunk, egy hipi-szupi kb. alsó-középkategóriás járgányra sikerült szert tennem, kontrás bicaj (kb. 10 éves korom óta nem ültem ilyenen, így mindig át kellett hajtanom a pedált felszállás előtt), és indulhatott a móka. Elég könnyen odataláltunk, bekopogtunk a megadott ajtón, egy pasi nyitotta ki, aki kedvesen beinvitált minket, és máris elkezdte mutogatni a festményeit, képeit, és beszélni róluk, hogyan szerezte be őket (zömét e-bay-en), meg úgy a művészetről egyáltalán. Elég érdekes és zsúfolt kis gyűjtemény volt, köztük egy Vasarely stílusú képpel, engem ez nyert meg leginkább. De maga a helyzet is érdekes volt, hogy ő, mint magánember, csak úgy bevitt a kis birodalmába, amúgy ügyvéd, és körbemutatta a dolgait. Mi voltunk a 18. látogató.

A nézelődést befejezve újra nyeregbe pattantunk - azzal persze nem számoltam, hogy közben ránk fog sötétedni... - és egy kis vásárlást közbeiktatva visszakerekeztünk STUK-ba, majd ott is körbenéztünk, aztán szép lassan hazafelé vettük az irányt, mert a naposság még várt rám. :)