10. hét - 2. (Oostende, Brugge, Gent)

Kicsit nehézkesen ment a csütörtöki buli után a pénteki felkelés, de muszáj volt, hisz várt ránk a tenger!!! Erre a napra csatlakozott hozzánk egy lány a koliból, így 3-an indultunk neki az útnak. Első körünk a kikötőhöz vezetett, kimentünk a mólóra, megnéztük a horgászokat, még egy sikeres fogásnak is a tanúi lehettünk. Éppen vmi miatt fel volt túrva a part jó része, úh némi kerülővel sikerült csak elérnünk a tengert, de megérte. Bár mi nem voltunk olyan bátrak, mint Kata, és csak a kezünket nyújtottuk bele, így is éreztük a sós, hűs habokat.

Ismét fotózkodás, egy kis kagylógyűjtés, majd a Katedrális megnézése után visszamentünk az állomásra, hogy visszarobogjunk Bruggebe. Csodás ez a kis városka, tényleg mint egy középkorból megmaradt gyöngyszem. A vasútról a város felé menet benézünk az itteni Begijnhofba, majd a tucatnyi csokibolt mellett elhaladva elsétáltunk a Grote Marktra és ott is nézelődtünk kicsit. Egy kis pihenő után, mivel az idő elég gyorsan elszaladt, elindultunk a szállásadónk háza felé. Most először nem nagyon tudtunk válogatni, mert csak 1 ember jelölte vissza, hogy fogadna minket, egy idősebb úr. Kicsit tartottunk tőle, de végül nem volt semmi gond, sőt. Péntek este vacsorával várt minket, szombaton egész nap körbemutogatta a várost, vasárnap pedig kivitt minket reggel az állomásra kocsival. Szóval azt leszámítva, hogy a háza kész káosz (koszos és kupis, ami egyébként nem is olyan ritka errefelé), teljesen rendben volt minden. Szóval este vacsi, közben Katának vissza kellett menni az állomásra, mert ő még pénteken visszajött a koliba, aztán néztünk egy filmet, bár mi Timivel inkább aludtunk rajta, mert rendesen ki voltunk dőlve, korán el is mentünk aludni.

Szombat délelőtt újult erővel vágtunk neki a városnak, volt pár ismerős hely előző napról, meg jópár új, benéztünk a főbb templomokba, nevezetességekbe, fotózkodtunk a Sör Fal-lal, ahol több száz sör van kiállítva, mind az üveg, mind a hozzá tartozó pohár. Erről jut eszembe, a vendégfogadónk is ezzel foglalatoskodik, söröspoharakat értékesít, így a lakásban is kb. minden négyzetméteren található "néhány" példány, kaptunk is ajándékba 1-1 francia származású, magyar vonatkozású poharat. Bejártuk a kanálisokat, kis parkokat, meg csak úgy bolyongtunk a macskaköves utakon a ragyogó napsütésben. Aztán viszonylag korábban visszamentünk a szállásra, egy jó nagy kerülőt tettünk kocsival, hogy a körgyűrűn kívüli részből is lássunk valamit, majd elkészítettük a jól bevált paprikáskrumplit. Ismét sikert aratott, nem maradt egy szem sem. :) Aztán kicsit pihentünk, majd Timivel visszasétáltunk, hogy este is megnézzük a várost, mert azt mondták, érdemes. Ha másért nem is, azért már megérte, hogy lássuk, a nap közben hemzsegő tömeg egyszerűen felszívódik, ahogy besötétedik. Alig lézengett pár ember az utcán, csináltunk pár fotót, majd elindultunk vissza. Na de út közben kitaláltuk, hogy kéne inni egy forró csokit, így elkezdtük felderíteni a terepet. Jópár étteremben bepróbálkoztunk, majd vééégre találtunk egyet, ahol még nem zárt be a konyha (bár most se értem mi köze a konyhának a forró csokihoz....). Aztán visszasétáltunk és rápihentünk a másnapra, hisz 1 órát így is vesztettünk az alvásból az időátállítás miatt. :(

Vasárnap reggel célba vettük Gentet, röpke 25-30 perces vonatút után oda is értünk, és megnéztük, mennyire is van messze a központ. Kicsit arrébb volt azért, de gondoltunk elindulunk gyalog, addig is tudunk nézelődni. Így botlottunk bele egy virágvásárba, ahol sok szépséget árultak, kár, hogy nem tudnánk hogy hazavinni őket. :(

Útközben beszereztünk egy térképet és kicsit megnézegettük milyen látnivalók vannak, majd elkezdtük felderíteni a terepet. Azt hiszem a történelmi belvárost sikeresen felderítettük, út közben Gent orrával is megismerkedtünk - nem nagyon jött be... -, aztán miután kellőképpen kisétáltuk magunkat és elfáradtunk a táskák súlyától, úgy döntöttünk, benevezünk egy városi csónakázásra. Épp jókor érkeztünk, pont akkor indult a hajó, még nem létező diákkedvezményt is kaptunk. :D A kb. 40 perces úton megnézhettük a vízről is az addig látottakat, közben a csónak vezetője tartott 3 nyelven idegenvezetést. Kihagyhatatlan élmény, ajánlom mindenkinek. :)

Picit még napoztunk a Leie folyó partján, majd elindultunk vissza az állomás felé. Út közben még megnéztük a Citadelparkot, nem annyira nagy szám, mint amire gondoltunk, de azért hangulatos hely. :) Még 1-2 utolsó fotó (most először betelt a memóriakártyám és át kellett raknom a másikat...) után célba vettük a vasútállomást, elcsíptük a vonatunkat és visszarobogtunk Leuvenbe. :)

Azt hiszem ennél jobb hétvégét nem is választhattunk volna erre a kis kiruccanásra. :)

10. hét - 1.

Hétfőn kicsit furcsa volt újra a klinikára menni, de azért jól telt a nap, sőt a hét is.

Első nap ismét a konzultáción voltam, ilyenkor a prof. a supervisor, úh ő osztott be egy hölgy mellé, aki nem orvos, hanem szülésznő, de kb. ugyanazt csinálja, kivéve a vizsgálatokat, bár UH-t ő is csinált. Szóval mellette töltöttem a napot, jöttek is sorra a kismamák.

Aztán keddtől egy kis változást hoztam a dolgokba, és úgy döntöttem, megnézem mi újság műtő fronton. Be is mentem a dagcentrumba, szépen átöltöztem, megnéztem a táblát, és gyanússá vált a helyzet... sehol semmi nőgyógynak kinéző téma... hmmm, mondom ez akkor így nem lesz jó, megkérdeztem vkit, hogy jól látom-e, hogy itt ma nem lesz szerencsém. Mondták, hogy majd csüt-pénteken lesznek, ma csak fent a nagyban lesznek műtétek. Gyorsan elő is kerítettek egy hölgyet nekem, aki felkísért, így még egyszer megnézhettem a rövidebb utat. Ott átadott egy másik hölgynek, aki elmondta melyik műtőben mi megy és hogy melyiket szeretném látni. Kiválasztottam azt, ahol nem egy hosszú ment, hanem több kisebb, ott bemutatott, így csatlakoztam. Többféle dolgot is láttam a nap során, sőt, a doki elvitt magával a pathológiai laborba is, ahol mikroszkóp alatt megnéztük a műtét közben kivett mintát. Sajna épp nem sikerült jól a metszés, és nem volt benne semmi elváltozás, úh vissza is mentünk a műtőbe.

Szerdán már nem volt ilyen szerencsém, akkor egy olyan dokit fogtam ki, aki nem nagyon foglalkozott velem, kb. észre se vette, hogy ott vagyok. Azért én megnézegettem a műtéteket, főleg amelyik laparoscopos volt, ott még láttam is a dolgokat, bár a többi se volt rossz.

Csütörtökön visszatértem a dagcentrumba, ahol sok apró műtét ment, így elég pörgős volt a dolog, sajna megint ugyanaz a doki volt, de az egyik lány (azt hiszem co-assist) megsajnált, és elmondta pár mondatban melyik műtét kb. mit takar. Elég változatosak itt az emberek, vkit alig lehet lelőni, annyit beszél, vkiből meg épp hogy ki lehet húzni pár szót. No de mindenhol így van ez. Szóval megnéztem jópár polip és egyéb eltávolítást, közben Timi is csatlakozott, majd az öltözőben téblábolva egyszer csak ránk köszönt egy srác, hogy "sziasztok". Mi meg csak néztünk bután, hogy miii? Aztán mondta, hogy a szomszéd szobából hallotta, hogy magyarul beszélünk. Kiderült, hogy fogorvos, méghozzá Pécsről. :D Kicsi a világ, szokták mondani... Kicsit dumáltunk vele, eligazítottuk, merre menjen, majd visszanéztünk a műtőbe. De közben mivel kikísértük a srácot, láttuk, hogy milyen szép az idő, úh beterveztünk egy kis délutáni sétát a Kessel-Lo-i parkba, ahol egyszer már jártunk még Niamattal érkezésünk környékén. Jó volt magunkba szívni a friss levegőt és a tavaszt.

Estére már előre szervezett programunk volt, sajna egy időben kettő is lett volna, az egyik a koliból egy srác, Gergő koncertje, azaz amin ő is játszott, de mivel már korábban elígérkeztünk máshova, ezt ki kellett hagynunk. A másik pedig egy afrikai divatbemutató volt, ami szerintem nagyon jól sikerült, sose voltam még ilyenen, de igen jó kis rucikat hoztak össze az alkotók. Összefutottunk itt újdonsült camerooni ismerősünkkel, akit hétfőn ismertünk meg egy workshoppon, ami az interculturalis kommunikációról szólt. Meg találkoztunk pár emberrel, akiket a keddi humorestről ismertünk (ami egyébként naggggyon jó volt, egy angol fickó parodizálta a belgákat, szakadtunk a röhögéstől :D). Szóval ez a divatbemutató se volt semmi, és a jegyünkkel hivatalosak voltunk az afterpartyra is. Így összeszedtünk még pár embert a koliból, akik a koncertre mentek, majd egy hajnalig tartó bulizás következett, igazi kis magyar gárdával. Mit ne mondjak, majdnem olyan volt, mint az otthoni bulik. :) (de csak majdnem ;))

9. hét - 3. (Brüsszel)

Ha péntek, akkor vásárnap, ha vásár, akkor ott a helyünk! Szóval reggel kicsit körbevezettem Árpit a szokásos pénteki kipakoláson, megmutattam hol szoktunk waffelt kóstolni és hogy mit is árulnak itt tulajdonképpen. Gyors nézelődés után elmentünk egy kis csokit venni (és enni), majd visszasiettünk a koliba, mert még össze kellett dobni a cuccokat a hétvégi kiruccanáshoz.

Dél körül már a vonaton robogtunk Brüsszel felé - még jó, hogy nincs messze. Az első programnak az EU Parlament és környéke volt beiktatva, így gyors terepszemle után megszabadultunk a cuccainktól, és kihasználva a szép időt elindultunk a közeli Leopold parkba. Fél 3-ra vissza kellett érnünk, mert Timi egyik ismerőse az EU Parlamentben dolgozik, és az ő jóvoltából bejuthattunk a házba. Egyébként is be lehet menni, de azért némi prioritással jár, ha az ember ismerősön keresztül teszi, mert így be lehet jutni az ülésterembe is, ahova amúgy nem szól a körbevezetés. Megnézegettük a magyar vonatkozásokat - hova megy a posta, Antall József írógépe, Herendi Porcelán -, fotózkodtunk egy sort, majd elköszöntünk és átszökkentünk az EU Parlamentbe, ahol nemrég nyílt egy interaktív kiállítás, ami bemutatja az EU történetét és felépítését. Ha vki mindent végig akar hallgatni, nézni, az eltart egy jópár óráig, mi is elég sokat voltunk bent, pedig csak nagyjából nézelődtünk meg játszottunk a különböző szemléltető eszközökkel.

Miután megtudtunk mindent amit akartunk, elindultunk tovább, immár a város központ felé, illetve a hétvégi szállásadónk irányába. A naplementét még pont elcsíptük egy viszonylag magasabban fekvő helyről, méghozzá a Szent Mihály Katedrális elől. Sajna bemenni már nem tudtunk, mert zárva volt, de megbeszéltük, hogy majd másnap visszatérünk. A városon átcaplatva nagy nehezen meg is találtuk a házat, ahol megszálltunk. Kicsit megfáradva és éhesen gondoltuk, hogy el kéne még menni gyorsan bevásárolni, de a házigazdánk, Ben, felajánlotta, hogy úgyis főz magának, ehetünk vele mi is. Így is lett, nagyon finomra sikeredett a vacsi, ami után neki is vágtunk az éjszakának. Már előre mondták a többiek itt a koliban, hogy a Delírium nevű helyet mindenképp meg kell néznünk, úh eleget is tettünk az ajánlatnak. Meglehetősen nagy, de ennek ellenére igen zsúfolt hely, nem csoda a népszerűsége. Több száz oldalas könyvből lehet válogatni a különböző sörök közül, szóval nem egyszerű a választás. Pont ezért rá is bíztuk magunkat Benre, aki meglehetősen finom italokat válogatott össze nekünk. Aztán a sör és a pisilő kislány megnézése után átmentünk egy kevésbé telt lévő helyre, ahol ittunk még egyet meg beszélgettünk, majd lassan hazafelé vettük az irányt, hisz másnap korán kellett kelni, hogy minél több mindent láthassunk. :)

Szóval szombaton korán kelés, majd irány a metro állomás, hogy kirobogjunk az Atomiumhoz és a Mini-Europehoz. Előbbinél tucatnyi kép csinálása után úgy döntöttünk, hogy a belsejét kihagyjuk, mert elég drága volt a belépő és nem igazán tudtuk mire számítsunk. (utólag azt hiszem nem bántuk meg, mert később koliból páran bementek és mondták, hogy nem nagy durr, szép a kilátás, de ami benne van kiállítás... az igen felejtős.) Ezután 2 felé váltunk, mert Árpit nem érdekelte Európa kicsinyített változata, úh amíg mi ott szórakáztunk, ő visszament a városba. Kicsit meglepett, hogy Magyarországról pont a Széchenyi-fürdőt ragadták ki, mert szerintem van ennél jellegzetesebb is, na de nem volt rossz úgy összességében, elég jól meg van csinálva. Minden nemzet himnuszát le lehet játszani (sajna a magyar pont nem működött :(), de legalább meghallgattam a belgát, ha már itt élünk. :D

Pár óra nézelődés után mi is visszametroztunk a belvárosba, összeszedtük Árpit, majd együtt folytattuk az utat. Tucatnyi csokibolt és ajándékbolt mellett haladtunk el, mindig megered az ember szájában a nyál ezekre a látványokra. Mivel már nagyon éhesek voltunk, kerestünk is egy sült krumplist, hiszem ha Belgiumban jár az ember, ez az egyik, amit nem hagyhat ki, a másik pedig a waffel, amiből szintén benyomtunk egy extra hipiszupi változatot: epres-tejszínhabos-csokiöntetes waffel bombára esett a választás.

Jóllakottan folytattuk az utat fel a dombra, vissza a Szent Mihály Katedrálisba. Pont jókor érkeztünk, mert nem sokkal azután, hogy körbenéztünk, elkezdett zuhogni az eső, így kicsit meghúztuk magunkat itt, közben meghallgattunk egy holland misét félig, meg egy kis magyar idegenvezetést a mögöttünk ülő családtól. Hihetetlen, de még nem jártunk úgy egyetlen városban sem, hogy ne futottunk volna össze magyarokkal. Hiába, mindenhol ott vagyunk. :D

Az eső elállásával az idő is eléggé lehűlt, de visszamentünk a főtérre, megsimogattuk a fekvő hölgyet - bár akkor még nem tudtam mit és hogy is kéne rajta simogatni -, elbattyogtunk a pisilő kisfiúhoz, aki aznap épp St. Patrick Nap miatt fehérbe és zöldbe volt öltöztetve. Amúgy az egész város ír-lázban égett, mindenhol ők örjöngtek, főként este, még a városháza is zöldre volt kivilágítva. Visszatérve a szállásra pihentünk kicsit, Ben ekkor már nem volt otthon, mert Antwerpenbe ment szülinapi buliba (nem is találkoztunk vele többet). Aztán vissza az éjszakai életbe, megtettük 2. körünket Delíriumba. Most kicsit nehezebb volt választani, de egy 10 perces könyvnézegetés után végül elég jó sört kutattam ki magamnak. Azért nem elég a leírást nézni meg az alkoholszázalékot, nem árt az árat is mellé venni, különben igen meglepődhet az ember, mert 16-20 euroért is vesztegettek egy kis 0,33l-es adagot.

A vasárnap azzal telt, hogy megkerestük a méltán híres bolhapiacot. A városon keresztül mentünk, bár így kicsit hosszabb volt az út, de még egyszer megnéztünk minden fontos látnivalót. A piacon hihetetlen, hogy miket árulnak, lehetett szemezgetni mindenből. Aztán elmentünk az Igazságügyi Palotához, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, sajna a ködös idő miatt nem annyira volt élvezhető, meg kicsit csöpögött is az eső, de azért megérte elmászni odáig. Hamarosan könnyes búcsút vettünk Árpitól, mert mennie kellett a reptérre, és amint elbúcsúztunk tőle, a nap felragyogott és mi még kicsit élveztük a kilátást. :D

Visszafelé betértünk 1-2 parkba, templomba, majd a hangszermúzeumba, ami egy 10 emelets épület, persze nem mindegyiken van a kiállítás, de így is meglehetősen nagy azért. Ami még élvezhetőbbé teszi, az az, hogy közben zenét is lehet hallgatni az egyes helyszíneken, így bukkantunk rá egy magyar népdalra. :D Vicces volt hallani. :D

A múzeum után szépen visszasétáltunk a szállásra, összeszedtük a cuccunkat, aztán irány az állomás. Azért nem sikerült annyira simára az út, kb. az állomásnál Timinek eszébe jutott, hogy hopp, az aksi töltője lehet, hogy ott maradt. Táska kutatás, semmi, még egyszer, semmi, már majdnem elindult vissza, de jó, előtte nézzük meg még egyszer, és tessék-lássék a töltő ott kacsintott vissza ránk. Így szépen eltöltöttük azt az időt, amennyivel kb. előbb értünk volna az állomásra, úh gyors vonat csekkolás után felugrottunk egyre, szerencsére a jóra, és már robogtunk is vissza kicsiny otthonunk, Leuven felé. :)

9. hét - 2.

Egy kis visszatekintés és hiánypótlás:

Mivel ez a hét otthon rövidített volt az ünnep miatt, úgy gondoltam, nekem sem kéne túl dolgozni magam és megérdemlem én is a hosszú hétvégét. Szóval a hét első 3 napján becsülettel bent voltam, igyekeztem bejutni az UH-ra, ami nem jött össze, de nem adom fel. Így továbbra is a konzultációkon hallgattam az okosságokat. Na de nem csak munkából állt a hét, többek között azért is vettem ki a szabit, mert szerda este megérkezett Árpi, így csütörtökön felcsaptam idegenvezetőnek. Napközben bejártuk kicsit Leuvent, igyekeztem a legszebb helyeket kiválasztani, meg olyanokat is, ahol még én se jártam, ilyen volt pl. a botanikus kert. Sajna még nem teljes a paletta, hisz épp csak a tavasz elején járunk, de azért van már pár virág, ami nyílásnak eredt.

Az egész napos városban kószálás után - persze 1 nap nem elég a város felderítésére - kicsit pihiztünk, majd kezdődhetett az esti program: a szomszédban lévő templom tornyában minden kedden és csütörtökön fel lehet menni, előre szervezett idegenvezetéssel, és körbe lehet nézni illetve meghallgatni a harangjátékot. A közelmúltban történt busz-tragédia miatt ezen a napon csak szomorú hangvételű számok voltak, de így sem volt rossz azért. Na meg a toronyból igen jó a kilátás, sajna mire oda jutottunk, már besötétedett. Hazaérve pedig elkezdtünk készülődni az esti megemlékezésre, hisz mégis csak március 15-e volt. Páran készültek kis műsorral, Himnuszt, Szózatot énekeltünk, majd zászlót tűztünk, aztán borozás mellett folytattuk a beszélgetést, ki meddig bírta. Mi elég korán elmentünk, hisz fel kellett készülni az előttünk álló brüsszeli kiruccanásra. :)

9. hét - 1.

Ha hétfő, akkor ismét koránkelés és irány Gasthuisberg. A héten folytatódik a nőgyógy gyak.om, most még úgy döntöttem, maradok kicsit a konzultációs helyen. Időnként vannak érdekes betegek, meg nagyon nehéz esetek, kell hozzá türelem, hogy az ember végig tudjon nyomni egy ilyen rendelést. De tegnap volt egy nagyon aranyos eset, a pár már régóta próbálkozott a babával, végül a mesterséges megtermékenyítéssel össze is jött a dolog, nem is akárhogy, jönnek az ikrek! :D Annyira aranyosak voltak, főleg az apuka, úgy örültek. Nem bírtak betelni a látvánnyal. :)

Persze itt is vannak kevésbé jól szocializált egyének, így eshet meg, hogy egy még 30 éves kort sem elért nőnek már 9 terhessége legyen - persze zömmel nem pozitív kifejlettel...

Azért hétfőn kicsit rámijesztett a prof., azt mondta, most még csatlakozzak valakihez, de jövő héten már egyedül is kaphatok beteget. ????????? Kicsit elkerekedett a szemem, remélem ezt jövő hétre elfelejti... az egy dolog, hogy nem tudok hollandul kvartyogni, de még ha angolul ki is kérdezem, hogy vinném be a gépbe meg honnan tudnám épp milyen vizsgálatot akarnának, stb....

Így megelőzve a bajt lehet jövő hétre megszökök a nőgyógy dagcentrumba kisebb műtéteket nézni, azt úgyis nagyon ajánlgatta, hogy ott érdemes szétnéznem. :) Meg még az UH-ba is lesz egy kis túrám, illetve a fertilitás centrumot is meg akarom látogatni, úgyhogy van mit tenni bőven. :)

8. hét - 4.

A hétvégét kivételesen itthon töltöttük, de nem tétlenül. Szombaton kipihentük a fáradalmakat, majd nekiálltunk kicsit takarítgatni. Gyorsan lerendeztük és folytattuk a megérdemelt pihenésünket, illetve megszervezgettük a vasárnapot.

Vasárnap reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, nem is választhattunk volna szebb napot, hogy felfedezzük Leuven ringen kívül eső területeit. Először azért kicsit körbenéztünk még a környéken, elsétáltunk a Stadtparkba, majd onnan a Groot Begijnhof-ba, ahol eddig csak sötétben jártunk. Azért sikerült kicsit más útvonalat is találnunk, és így mentünk keresztül talán egy koli udvarán. Közben kaptunk egy kis történelmi eligazítást egy francia illetőtől - kicsit bűzlött attól a bizonyos OH-csoporttal rendelkezőtől...

Ezek után célba vettük az Arenberg kastélyt, amit szintén csak este láttunk. Ide a sportpályán keresztül vezet az út, ami az erdő szélén helyezkedik el, közben a fákon mókusok, hatalmas hóvirágos terület... meglehetősen idilli volt :) Miután felderítettük a dolgokat, igyekeztünk kitalálni, milyen busszal juthatnánk el a következő parkba. El is csíptünk egy buszt, ami nem jó irányba ment, de hamarosan jött a miénk is, így visszajutottunk a ringre, ahonnan kis sétával jutottunk az Abdij van 't Parkba. Itt is kavarogtunk egy kicsit, betértünk a templomba, fotózgattuk a virágokat, közben egy keresztelő végére is odacsöppentünk (épp a rokonok fotózták ezerrel a gyerkőcöt). Aztán az információs hölgy jóvoltából teljeskörű tájékoztatást kaptunk, hogy hogy is jutunk el az Abdij Vlierbeek-be, ami szintén egy park-szerűség, templommal, lovakkal, hatalmas térrel. Később jöttünk rá, hogy egyszer már jártunk itt ennek a szomszédságában Niamattal, csak akkor fogalmunk sem volt, hol is vagyunk éppen. Sajna már későn jöttünk rá és pont jött a busz, úgyhogy ide még legközelebb visszatérünk. :)

8. hét - 3.

Az elmúlt 2 nap munkával telt, nőgyógyászat-szülészet váltakozva. Időnként befut jópár érdekes eset, amúgy meg megy a szokásos rutin: beteg bejön, elmondja mi baja - sokszor semmi -, aztán jön a vizsgálat. Ha állapotos kismamáról van szó, akkor pocak mérés és babaszívhang keresés, ezeket időnként én csinálhatom. Nem egy bonyolult feladat, de azért mégis valami. :)

Pénteken sikerült kifognom egy jófej co-assist lányt, aki minden betegtől megkérdezte, hogy nagy gond lenne-e, ha angolul folyna a társalgás. Zömében nem volt az, így én is tudtam követni az eseményeket. Bár a fő dolgok a hollandból is mennek, de azért így mégis csak jobb volt. :)

Így sikerült megtudnom azt is, hogy a kismamáknak van lehetőségük egy "szülőszoba-túrán"-való részvételre. Azaz előre egyeztetett időpontban összegyűjtenek több leendő anyukát, és körbeviszik őket a szülőszobán, megmutatják mi hogy megy, milyen lehetőségek vannak. Épp egy ilyen időpont megbeszélése során kérdezte meg az egyik hölgy, hogy hallotta, hogy van arra lehetőség, hogy vízben szüljenek. És hogy akkor ez hogy is megy pontosan, mert érdekelné. Aztán a doki közölte, hogy azért ez nem pont így van, vajúdni lehet a vízben, de szülni nem, hisz "the baby is not a fish". :D (szóval a gyermek nem hal)

Időnként vannak ilyen, és ehhez hasonló aranyos kérdések, de ezeken legalább jót derül az ember.

Péntek estére hivatalosak voltunk egy "lakásavató-party"-ra, de nem igazán tudtuk, hogy ez mit is takar. Az egyik lány, aki abban a koliban lakott, ahol Niamat is, és párszor beszéltünk vele, összeköltözött a barátjával, és ezt ünnepelték. De nem nagyon tudtuk, hogy hányan leszünk, kik jönnek és hogy inkább vacsi vagy buli lesz. Aztán amikor odaértünk, akkor kiderült, hogy csak 5-en leszünk, de nem is baj, jól elvoltunk így is, na meg annyira nem is nagy a lakás. A menü pedig: sushi. A hozzávalók már készültek amikor odaértünk. Mivel a vendéglátó lánykánk vallásánál fogva vegetáriánus, így csupa zöldséges sushikat gyártottunk (annyira nem is bánom). Volt ott minden, mi szem szájnak ingere, megkóstoltam az édes krumplit, ami nagyon finom, és most már tudom a sushi készítés azaz tekerés csínyját-bínját. Jókat szórakoztunk közben, főleg Niamat csomagolási technikáján.

Az este nem ért véget ezzel, mivel pont ugyanerre a napra szerveztek a Doc's bárba, ami az orvosisok fakbarja egy bulit, méghozzá az anesztes co-assistensek, a fedőnév pedig: Total amnesia. Szóval ezt nem hagyhattuk ki, úgyis terveztük, hogy el kéne nézni majd egyszer ide, és mikor máskor, ha nem most. Elég korán odaértünk, nem sokan voltak még, de így jutott a welcome drink-ből. Az eleje elég nyögvenyelős volt, mindenki dumálgatott, de a tánc nem nagyon akart beindulni. Meg mivel ez nem egyetemi party volt, hanem kórházas, voltak idősebbek is (mondjuk így legalább nem mi voltunk túlkorosak). Aztán lassan beindult a móka, elkezdtek ők is táncizni, közben megismertünk pár embert, szóval végülis jó szájízzel hagytuk el a helyet. :)

Jó lenne, ha otthon is lenne valami hasonló hely. :)

8. hét - 2.

A keddi nap a reggeli referálóval kezdődött, amiből persze semmit nem értettem, de arra legalább jó volt, hogy kicsit megnézegessem az embereket, hogy kik is dolgoznak itt. Plusz a supervisorom is ott ült hátul egy asztalon, így láthatta rajtam a lelkesedést. :D

A gyors megbeszélés után szépen megvártam kint a dokim, hogy eligazítson aznapra, vissza is mentünk oda, ahol hétfőn is voltam. Keresett nekem egy dokit, akivel a napot tölthettem. A választása egy lengyel lányra esett, aki 3 éve van Leuvenben - és sztem ahhoz képest nagyon profin beszél hollandul, már amennyire én értem :D -. Szóval vele töltöttem az egész napomat, úgy döntöttem, egyszer kipróbálom azt, amit ők is nyomnak, így reggel 8-este 8-ig bent voltam. De annyira nem bántam, mert jó fej volt a lány, sokat magyarázott, meg megint keresgélhettem a babák szívhangját, délelőtt pedig a nőgyógyászati rendelésen kukkantgattam. Szerencsére most is volt 1-2 angolul beszélő páciens, az mindig felüdülést okoz, de azért jópár dolog már a hollandból is megy, persze megismételni nem tudnám, de legalább felismerem. Aztán a lényeget meg úgyis fordítgatta Magda. Időnként elég feszített volt a tempo és ment a futószalag, máskor meg ráértünk elcsevegni, mert vártunk és vártunk és vártunk...

Azért a betegek között itt is van minden, a kedves pároktól kezdve a "Te jóóóóó ég" kategóriáig. Lehetne mesélni, de ugyebár a betegjogok... :D

Ma reggel újfent sikerült még pont beesnem a reggeli meetingre, most viszont nem volt ott a Prof., így szépen lepakoltam a cuccom és elindultam felmérni a terepet. Sikerült kideríteni, hogy 2 szobában fog menni a colposcopia, így az egyikhez be is csatlakoztam, egy kicsit arabos-indiais beütésű sráchoz. Azt hiszem nem döntöttem rosszul, mert elég sokat magyarázott, főleg, mert az első beteg után kb. 1 óráig nem került elő a következő, így kihasználtuk az időt és kicsit okítgatott. Aztán jöttek a páciensek, mikroszkópozgattunk, ami jó volt, mert így végre én is láttam amit ők, meg amúgy is érdekes volt. :) Belemélyedtünk kicsit a HPV rejtelmeibe. :)

Aztán úgy döntöttem, hogy az előző napi túlórámat délutáni pihenővel jutalmazom, így az ebédszünetben véletlenül eltévedtem, és a buszmegállóban kötöttem ki. :)

8. hét - 1.

Újra hétfő, immáron az utolsó helyemen, azaz elkezdődött a szülészet-nőgyógyászat gyakorlat.

Kicsivel 8 után sikerült odaérni, de nem is baj, így is várnom kellett egy kicsit Prof. Spitz-re, aki egy tündéri ember. Hihetetlen nyugodt mindenkivel, nagyon segítőkész, szívesen magyaráz, oktat. Körbe is vezetett reggel, megmutatta mit merre találok, felkísért a titkárságra, ahol megkaptam a kis névtáblámat, melyen a "Dokter Tünde Breitenbach" felirat áll... ezúton is köszönöm a megelőlegezett bizalmat. :)

Aztán visszamentünk, és keresett nekem egy co-assistenst, akivel a délelőttöt töltöttem. Nagyon aranyos lány volt, fordítgatta nekem, hogy miket mondtak a beteget, és amikor elreferálta Prof. Spitznek, hogy mit is talált, azt is angolul tette, hogy be tudjak kapcsolódni.

Érdekes itt a rendszer, úgy folyik a konzultáció, hogy behívják először a nővérek a betegek, felveszik az adatokat, vérnyomás, súlymérés a kismamáknál, egyéb paraméterek, majd a beteg megy vissza a váróba, aztán elkészül a papírja, és ezután hívja be az orvos. Egyszerre 4-5 co-assist illetve assist dolgozik, akik kikérdezik, megvizsgálják a beteget, majd a beteg marad a szobában, az orvos pedig kimegy konzultálni a supervisorral. Mivel ebből 1 jut az összes orvosra, így időnként elég sokat kell várni, akár csak egy rábólintásra is. De cserébe úgy tűnt, nem spórolják el az időt a betegtől, amíg van kérdése, addig foglalkoznak is vele.

A délelőtt során sikerült pár terhes anyukával találkozni, az egyiknél én néztem dopplerrel a magzathangot, meg mértem a fundus távot. Ezen kívül néztem még Pap-kenet levételt, meg hallgattam a sok okosságot. Szerencsére időnként betér 1-1 angolul beszélő beteg, és akkor én is értem az eseményeket.

Délután már kevésbé volt szerencsém, addigra a Prof-om és a lánykám is eltűnt, de csapódtam egy co-assist sráchoz, aki nem volt a legjobb választás, nem önmaga miatt, ő összefoglalta a tudnivalókat a betegről, hanem azért, mert csak 1 beteget láttam. Miután megnéztük, kb. 1 órát kellett várni a supervisorra, aki utána kb. még 1 órát beszélt a beteggel, amiből persze nem sokat értettem, így nem volt vmi izgi... aztán a srác eltűnt, én meg úgy gondoltam fél 5 környékén, hogy mára ennyi elég is lesz, és szépen hazavándoroltam. :)

7. hét - 2. (Antwerpen)

A hétvégére ismét beterveztünk egy kis kiruccanást, most Antwerpent vettük célba. Péntek délutáni programként nekiálltunk felderíteni a várost. Már lassan megszokjuk, hogy időről-időre összefutunk érdekes ruhába öltözött emberkékkel, most is sikerült belefutnunk pár csirkének, medvének, egyéb állatnak és más jószágnak öltözött alakba.

Először a Rubens-házba mentünk, elég sok időt töltöttünk ott, igyekeztünk magunkba szívni némi kultúrát. :) Aztán folytattuk utunkat a belváros irányába, ahol felmértük a terepet, mit is érdemes másnap belülről is megnézni. Közben felvettük a kapcsolatot a szállásadónkkal, Stefannal, aki munka után felvett minket és hazafuvarozott. :) Előtte még kicsit sétáltunk a folyóparton, megnéztük a Steen nevezetű kastélyszerűséget. Aztán gyors lepakolás és irány a bolt, hisz elő kellett készülni az esti vacsihoz, ami nem volt más, mint paprikás krumpli. A végén annyira belejövünk a dologba, hogy konyhát nyithatunk. :D Kicsit csípősebbre sikeredett, mint múltkor, de házigazdánk nem bánta, na meg persze mi sem. Főzés közben kicsit tesztelt minket Stefan, kitöltött 3 pohárba 3 különböző sört, és választanunk kellett, hogy melyik ízlik a legjobban, aztán a végén megmondta, hogy szerinte melyik a legjobb. Sikerült beletrafálnom, sajna a típusát elfelejtettem - annyi van... - de arra emlékszem, hogy 10%-os volt. Így nem is olyan meglepő, hogy csak 0,33 l-esre gyártják az üvegeket. Vacsi után eléggé kidőltünk a sorból, úgyhogy el is mentünk aludni, na meg szombaton korán akartunk kelni, hogy mindenre jusson idő.

A korán kelés összejött, a korán indulás kevésbé. Már épp léptünk volna ki az ajtónk, amikor Stefan is felébredt, és felajánlotta, hogy velünk tart, ha várunk egy kicsit. Persze, hogy megvártuk, már csak azért is, mert így elvitt minket egy olyan helyre kocsival, ahova amúgy nem mentünk volna. Csak pár utcán sétáltunk, de az... kastélyok sora, azt hiszem kb. bármelyiket elfogadnám, olyan szépek voltak. A gyönyörködés után visszamentünk a lakásához, leraktuk a kocsit, majd elsétáltunk a belvárosba. Először a folyó alatti csatornát vettük célba, amihez egy kicsit öreg de hangulatos mozgólépcső vezetett le. Így jutottunk át a túlpartra, ahonnan nagyon szép kilátás tárult a nevezetességekben gazdag innensőre. :) Egy kis fotózás, majd irány vissza. Kicsit sétálgattunk még a környéken, megnéztünk pár kis utcát, ami nagyon hangulatos volt, majd Timivel bementünk megnézni a Katedrálist, Stefan addig kint sétálgatott meg sörözött. Nem bántuk meg, hogy betértünk, hatalmas és gyönyörű az a hely. El is időztünk egy darabig, főleg, hogy találtunk egy angol csoportot, ahova kicsit becsatlakoztunk hallgatni az idegenvezetést. A következő állomás a MAS nevű hely volt, ahova azonban a piros lámpás negyeden keresztül vezetett az út. Sosem voltam még ilyen helyen, annyira nem is vágyom rá azt hiszem... Minden esetre azt megfigyeltem, hogy az utcán rajtunk kívül nem volt egy lány sem. :D

Aztán elértünk a MAS-hoz, ami nem más, mint egy hatalmas múzeum. 10 emelet, lift nincs, de szerencsére mozgólépcső igen. Kb. 1-1,5 órával zárás előtt érkeztünk, de úgy döntöttünk, nem veszünk jegyet, csak a tetejére megyünk fel, ami ingyenes, és gyönyörű a panoráma. Egyébként meglepő, de csomó múzeumba a diákoknak csak 1 euro a belépő, így elég jutányosan lehet a kultúrához jutni. Nem is baj, hogy nem vettünk jegyet, mert így is mire felértünk meg vissza, kb. 3/4-1 óra is eltelt. Sajna az idő nem volt túl napos, így a képek is igen borúsak lettek, de azért nem volt ez rossz így sem. :)

Mivel az idő eléggé elszaladt, el is indultunk hazafelé, de még útba ejtettük a színházat, meg egy bevásárlóközpontot, de csak azért, hogy megcsodáljuk, kb. az is felért egy színházzal. Aztán gyorsan letettük a cuccunkat, csekkoltunk egy receptet, és máris irány a bolt, hogy beszerezzük a hozzávalókat a vacsihoz, ami nem volt más, mint kb. az egyetlen tipikus belga étel: cikória sonkába tekerve, sajtszósszal és krumplipürével... hmm... kicsit besegítettünk Stefannak, hogy gyorsabban menjen a dolog - ő nagyon a recepthez akart ragaszkodni :) - a végeredmény: valami mennyei eledel. :) Miután mindnyájan igen jól laktunk, egy kis készülődés után elindultunk, hogy csatlakozzunk egy házibuli szerűségbe, ahova Stefant meghívták, de mivel couchsurfinges találkozó volt végülis, így minket is vitt magával. Kb. 15-en voltunk, de jó kis buli kerekedett, beszélgettünk, sört kóstoltunk, és még egy magyarul tanuló srácnak is segítettünk kicsit a gyakorlásban. :)

Vasárnapra már csak a gyémántmúzeumot terveztük megnézni, illetve még egy parkot is útba ejtettünk volna, de mivel vendéglátónk épp az állomás és egyben a múzeum irányába tartott, így annak fejében, hogy ne kelljen gyalogolnunk az esőre álló időben, kihagytuk a parkot. A múzeum viszont.... egyszerűen gyönyörű volt! Kb. 3 órát töltöttünk ott, amihez persze hozzájárult az is, hogy kaptunk audioguide-ot, amit mi nagyon rendes gyerekek módjára végighallgattunk, sőt, még a plusz infokat is. Végignézhettük hogy készül a csiszolt gyémánt, mi is az tulajdonképpen, interaktív dolgokkal tették még érdekesebbé, pl. mikroszkóp alatt lehetett megnézni. Na meg az ékszerek... huuuhhh... aztán a végén volt egy kis játék, amit naná, hogy nem hagytunk ki, egy széfből kellett ellopni a valódi gyémántot. Jelentem, sikerült. :D Ennek örömére a távozásunk előtt kaptunk ajándékba egy kis követ, azt hiszem cirkónium. Valószínű nem olyan értékes, mint a gyémánt, de majdnem olyan szépen csillog. :)

Gyorsan átslisszoltunk a szomszédban lévő állomásra, ahol ki is néztük a vonatunkat. Volt még negyed óra, de azért elindultunk megkeresni a vágányt. Még jó, hogy így tettünk, mert akkora hatalmas a pályaudvar, hogy így is épp, hogy elértük. 4 emelet, rengeteg vágány, igazodj ki rajta.... na de minden jó ha a vége jó, elértük, és kicsit több mint 1 óra múlva már újra a leuveni talajt koptattuk. :)

7. hét - 1.

Hétfőn elkezdtem a sebészet gyakorlatom utolsó hetét, amit a plasztikai seb-en töltök. Reggel egy kis kavarodás után - a traumás srácot sikerült megtalálnom, és ő kezdett el vinni magával Timi helyett - szóval ezek után sikerült megtalálnom a saját helyemet és co-assistensemet. Mondta is, hogy elég sok műtét lesz ma és rohanós a dolog, de azért igyekszik körbemutatni. Amíg ő adminisztrált, addig én lementem az öltözőbe átvedleni, majd együtt átrohantunk a dagcentrumba, ahová hívták asszisztálni. Végül itt töltöttem a napomat, megnéztem hogyan csinálnak új mellbimbókat, meg egy kis mell-leszívást, feltöltést, persze mindezek alatt a betegek ébren mosolyogtak rám. A műtétek végén a lányka megmutatta melyik szekrény rejti a fincsi sütiket - persze azóta véééletlenül jártunk már arra - , majd átmentünk a szokásos kis helyemre, az OKA 1-be. Itt megkerestem Timit, majd egy hosszúra nyúlt ebédszünet után benéztem vele egy kicsit a trauma műtőbe nosztalgiázni, majd úgy döntöttünk, nem ártana egy kicsit vásárolgatni, mert elég üres a hűtőnk.

Keddre már előre kinéztem, hogy nem sok választásom van, mert csak egy műtőben honolnak a plasztikások, így felkészültem lelkileg az egész napon át tartó 1 darab műtétre, ami a mell levétele és mindkét oldal újraalakítását takarta. Érdekes, hogy külön csapat végzi a levételt és az új kialakítását. Vicces volt, mert az egyik doki amikor mondtam, hogy magyar vagyok, dörmögött vmit, amit elsőre nem értettem, majd amikor megismételte, leesett, hogy ennyit mondott: "Én megyek úszni." :D Nagyon cuki volt, jót mosolyogtam rajta, a többiek meg csak néztek bután, hogy miről van szó (végre nem én voltam ebben a helyzetben :D). Aztán a 2. csapattal sikerült bemosakodnom, időnként egy kis kampózás, meg ez-az is rám lett bízva, meg közben nézhettem milyen sziszifuszi munka is ez... Mondjuk most annyira nem örültem neki, mert sikerült megfázni, és amúgy is nehezen viseltem a maszkot a bedugult orromon, nem ám beöltözve, amikor még ki se mehettem kifújni... És természetes, hogy akkor kezd el viszketni az ember feje, orra, lába, mindene, amikor véletlenül sem nyúlhat oda a kezével... Már kezdtem gondolkozni, hogyan is mondjam meg nekik, hogy nekem ki kéne mennem, mert egyáltalán nem kapok mér levegőt, amikor közölték, hogy na akkor most ebédszünet. Ezt ki is használtam, és mivel előző nap a lányka mondta, hogy akkor megyek haza, amikor akarok, úgy éreztem, hogy jobban teszem, ha ez a pillanat most következik be. Estére be voltunk jelentkezve egy előadásra, ami alapvetően a belga ételekről szólt volna - nem épp erről szólt végül... - és egy kis kóstolóval is összekötötték. Az előadás elég uncsi volt, kb. arról szólt, hogy melyik században hol és hogy ettek, meg hogy vannak gyors kaják meg sok fogásosak..... szóval nem volt nagy durr, de aztán jött a kóstoló... a konklúzió: a belgáknak nincs igazán nemzeti étele. A választék a következő volt: vmi pörkölt-szerűség, főtt kelbimbó, csirkehusi vmi szósszal, húsgombóc meggyszósszal ( fiúk szerint egy az egyben ikea húsgombóc), desszertnek tejberizs (ez mióta belga specialitás???) és csokoládé mousse (ami tudtommal francia, de ez volt a legfinomabb)... szóval ennyit erről. Jah, és az elején kaptunk levest, pont olyat, mint amilyen a kórházban is szokott lenni.

Szerdán reggel egy kis terepfelmérés után nyugtáztam, hogy ismét egy műtőben vagyunk, így elég egyértelmű volt hol a helyem, de nem is bántam, mert egy kisfiúnak a műtétje volt. Kicsit szétkaszabolták az arcát, persze csak azért, hogy szebb legyen. Leszedtek egy anyajegyet, azaz már csak a maradékát, mert nem ez volt az első műtét, majd a hiányzó területet a fül mögül pótolták. Érdekes volt hogy csak így elszedték onnan a bőrt, de simán visszavarrták, mintha nem is lenne hiány. Aztán elvileg egy kicsit hosszabb műtét jött volna, így meg is ejtettük az ebédet, de végül elcserélték, és a rövidebb következett, ami nem is volt igazán műtét, alapból nem kellene hozzá ilyen körülmény, mert egy antibiotikumos vákuum-szívó cseréje volt, csak mivel a koponyán volt ez a dolog, ezért mégis csak így kellett kivitelezni... Nem mondom, hogy vmi guszta volt... Délután megejtettünk egy újabb vásárlást, itt létünk óta először ellátogattunk a Carrefour-ba, rögtön törzsvásárlók is lettünk. :D Nem egy olcsó hely, úh kb. csak akciós cuccokat vettünk, de azok viszont jó áron voltak.

Az infos srácok hoztak magukkal vmi sorozatot, mindig elfelejtem a címét, amit elkezdtünk nézni még múlt héten, és most újabb 2 részt megnéztünk. Amolyan kis minisorozat, de kezd egyre jobban belendülni a dolog.

A mai nap meg elég viccesen kezdődött, mikor odaértem, sötét volt a műtőben. Huuu, mondom itt vmi már nagyon megy, bár gyanús volt, mert megnéztem mi várható, de nem volt olyan, amihez ne kellett volna teljes fényár. Aztán ahogy beléptem a műtőbe, látom ám, hogy egy kicsi lányka ül az asztalon, oldalról babusgatják, ő meg rámnéz, vigyorog, majd visszafordul a képernyő felé, és nézi tovább épp a Teletabbiest. :D Nem jött még a supervisor altatóorvos, aztán addig youtube-ról nyomtak be meséket a kislánynak. :D Aztán persze megérkezett a csúnya bácsi, mesének vége, sírás-rívás, altatós maszk felkerül, majd gyorsan elszenderült, elkezdték levetkőztetni, és akkor ismertem rá, hogy én őt már láttam, ő az, akinek megégett mindkét lába és most a combjáról nyúzzák le a bőrt és ültetik át lejjebb. A műtét során megtudtam, hogy hogy is történt ez az egész baleset, meglehetősen szomorú történet. Karácsony este lakástűz, anyuka nem tudott kimenekülni, apuka kiugrott az erkélyen, de súlyos agysérülést szenvedett, amit nem élt túl, a kislány meg egy erkélyen maradt, onnan hozták le, és szerencsére "csak" a 2 lába égett meg. Nem egy boldog kezdet... :(

Aztán megjött a fő-operátor, ő nem emlékezett rám, de én rögtön rájöttem, hogy ő az, aki kicsit hibbant. :D Ki is fejtette, hogy a holland milyen világnyelv és hogy ő nem fog angolul beszélni hozzám, hanem hollandul... de cserébe én is beszélhetek magyarul. :D Nem volt rossz, mert próbált tanítgatni, körbeírta, mutogatta a szavakat - persze mindezt műtét közben - de kb. sikerült kitalálni, mire gondol... legalábbis szerintem... :D Így sikerült megtudnom, hogy a bőrtranszplantáció moeilijk, míg minden más műtét, szakma makkelijk. Jól elszórakoztatta a társaságot, volt még bent 2 holland lány, na őket szépen lealázta, nem véletlenül mondják, hogy a hollandok szeretnek viccet űzni a belgákból, és ez fordítva is igaz...

Szerencsére engem még nem ért atrocitás a nemzetiséget illetőleg, vagy legalábbis nem értettem. :D

No mára ennyi elég is volt, vagy ahogy ők mondanák: klaar. :)

6. hét - 3. (Liége, Maastricht)

Eljött a péntek délután, itt volt az ideje, hogy útnak induljunk a kis kirándulásunkra és egyben életem első couchsurfinges kalandjára. A végső úticél pedig: Maastricht!

Mivel ez már Hollandiához tartozik, így a GoPass-unk nem volt érvényes az egész útra, csak a határig, így még a vonaton megkérdeztük a kallert, hol és hogy tudunk szert tenni az általunk kinézett jó kis retúrjegyre. Ő fel is ajánlotta, hogy akár itt és most nála megvehetjük, és hát akkor már miért is ne. Aztán eszünkbe jutott, hogy vajon meddig is lehet érvényes ez a jegy, így gyors futás a kaller után, kis diskurzus, amiből kiderült, hogy ez bizony csak péntek estig él, vasárnap mi ezzel már nem jöhetünk haza.... nahoppá, akkor mégse kell az a retúr... avagy... nézzük csak hogy működik a rendszer: ha szimpla 1 irányú jegyet veszünk, az 7 euro, ha retúrt, akkor az 4 euro... szóval vagy marad a dupla retúr 8 euroért, vagy az 1 irányúból 2 14 euroért... egyértelmű a döntés, maradunk a retúrnál! (a későbbiekben majd kiderül, hogy nem is jártunk olyan rosszul vele:))

Nemsokára megérkeztünk Liége-be, ahol eltöltöttünk pár órát. Sajna a centrumba nem jutottunk be, mert túl messze volt az állomástól, de azért körbenéztünk a közelben, elsétáltunk egy parkba, át a szigetre, majd egy jókora kerülővel vissza. Kicsit necces volt, de a jegyünkkel már a zsebünkben vágtunk neki az újabb vonatútnak, kicsit bizarr alakok bukkantak fel a határt átszelő járaton, de azért épségben túléltük, sőőőt, még a jegyünk is megúszta kezelés nélkül! Talán még így kezdhetünk vele vmit... Az állomásra érve Timi megpróbálta átdátumoztatni vasárnapra, sajna sikertelenül, no de sebaj, max. veszünk másikat.

Aztán térkép a telefonból elő, irány a szállás. Szerencsére közel volt az állomáshoz, viszonylag könnyen oda is találtunk, a cím helyes, ajtón kopogás, csöngetés... reakció semmi.... hmmm, kezdett gyanús lenni a dolog... még egyszer ellenőriztük a címet, tényleg jó... akkor mi lehet a baj??? Jó ideig próbálkoztunk, kopácsoltunk, semmi... aztán gondoltunk egyet és bekopogtunk a szomszédhoz. Egy kedves kis húzott szemű srác nyitott ajtót, akinek elpanaszoltuk bánatunkat, és kis célzásra kedvesen felajánlotta, hogy megnézhetjük a mail-ünket nála, hátha elküldte a telefonszámát. Így is volt, a srác megírta, hogy rossz a csengő, ezért csörgessük meg, ha odaértünk. Miután ez megtörtént, pár percen belül Gerben (ejtsd: Hhhhherben) elő is került és beinvitált minket piciny lakrészébe, ami a ház hátuljában volt. Egy kis ismerkedés és lepakolás után célba vettük a boltot, hogy valamit együnk vacsira, arra gondoltunk, főzhetnénk valamit közösen, de kiderült, hogy ő ezen már túl van, így másnapra toltuk a magyar kaja-estet. Visszatérve még egy kis zenehallgatás, beszélgetés, mókázás következett, majd eltettük magunkat másnapra.

A szombati napra városnézést terveztünk, így ennek megfelelően igyekeztünk időben felkelni - több-kevesebb sikerrel. Gyors készülődés, közben házigazdánk is felébredt, és felajánlotta, hogy csinál nekünk reggelit... hát lehet ilyet visszautasítani? Neeeeem :D És nagyon nem bántuk meg, a kiadós étek pedig a következő volt: kenyér majonézzel megkenve, rajta tojás és sonka megsütve. Hmmm, van egy olyan érzésem, hogy ezt otthon is meg fogom ismételni!

A centrum felé véve az irányt körbenéztünk az utunkba eső kis bolhapiacon, majd elég gyorsan belebotlottunk az információs irodába, ahol összeszedtünk némi tudnivalót, mégis mit és merre kéne megnézni. Érdekes volt, mert térképet csak venni lehetett volna, ellenben volt olyan kiadvány, aminek a közepén egy tökéletesen alkalmas turista térképre leltünk, naná, hogy nem vettük meg a másikat. A napot sétálgatással, nézelődéssel töltöttük, elmentünk egy kis kikötőhöz, csorgattuk a nyálunkat a csokikkal teli kirakatok előtt, megnéztünk pár templomot és a végén megjutalmaztuk magunkat egy mennyei csokival töltött waffel-lel. Hazafelé még egy kicsit belehallgattunk az utcazenészünk játékába - aki kb. 3 számot ismert és azt nyomta folyamatban - majd meglátogattuk a boltot, hogy beszerezzünk pár hozzávalót a vacsihoz, na meg pótoljuk Gerben előző este elfogyasztott ananászát.

A vacsi nem is lehetett más, mint paprikás krumpli, ami első nem hazai alapanyagból való próbálkozás ellenére nagyon finomra sikeredett. Azt már az első hetekben sikerült észlelnünk, hogy míg otthon alap élelmiszer a virsli és tucatban áll a boltokban, addig itt kb. 1 fajtát sikerült találni - ami ráadásul asszem német -. De azért ezzel is megállta a helyét. :)

Vacsi után még megnéztünk egy filmet (Thank You for Smoking - ajánlom mindenkinek), majd eltettük magunkat másnapra.

Vasárnapra kinéztünk magunknak egy barlangot, ami kicsit kiesett a városból, de mivel Gerben is érdeklődött a dolog iránt, így megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk. Mi előtte még egy kicsit körbe akartunk nézni a városban, így a most már sajttal is megspékelt reggeli után nekiindultunk, hogy egy templom után az Ördög kapuján sétáljunk át. Az idő nem volt túl szép, de gyorsan elment az idő és indulnunk kellett a találkahelyre, hogy Gerben felvegyen minket és a barlanghoz menjünk. Kicsit rossz helyen sikerült várnunk, de a modern technikának hála csak megleltük a fuvarunkat, és mivel még maradt időnk a túra indulásáig, elvitt minket a jelenlegi munkahelyére és megnéztük a kis báránykáit. :)

A barlangban sajna csak holland nyelvű vezetés volt, de a tolmácsunknak köszönhetően a lényeget mi is megértettük. Érdekes barlang-festményeket és kis járatokat felfedezve töltöttünk el kb. 1,5 órát odalent. De a legizgalmasabb része az volt, amikor hagyták, hogy magunk kóboroljunk a sötétben, a falat fogva mehettünk egy szakaszon libasorban, lámpa nélkül. Persze 1-2 gyávább egyén elrontotta a játékot és a mobilokkal világítgattak, de azért így is érdekes volt.

A túra után visszakocsikáztunk a lakáshoz, gyorsan szedtük sátorfánkat, és elbúcsúztunk, mert Gerben már így is késésben volt, ment meglátogatni az alig pár napos kis unokahúgát. :)

A vasútállomásra érve még maradt egy kis időnk tanakodni, hogy mit is tegyünk, vegyünk-e új jegyet vagy majd próbálkozzunk a vonaton? Végül az utóbbi mellett döntünk, hisz odafelé se jött a kaller, hátha megint megússzuk... De nem volt ilyen szerencsénk, pont Visé előtt - ami már a belga határon van, és ahonnan érvényes a GoPass-unk - előbukkant a kalauz. Mit volt mit tenni, kellett vmi jegyet produkálni, és miért ne próbálkozzunk a még nem kezelt retúrjegyünkkel. És igen, bejött, kaptunk rá egy kis lyukat oszt annyi, ment is tovább. :)

Így már csak a Liége-i átszállás maradt, aztán seccperc haza is értünk és megpihentünk a fárasztó hétvége után, hogy újult erővel kezdjük a hetet. :)