Keddre már előre kinéztem, hogy nem sok választásom van, mert csak egy műtőben honolnak a plasztikások, így felkészültem lelkileg az egész napon át tartó 1 darab műtétre, ami a mell levétele és mindkét oldal újraalakítását takarta. Érdekes, hogy külön csapat végzi a levételt és az új kialakítását. Vicces volt, mert az egyik doki amikor mondtam, hogy magyar vagyok, dörmögött vmit, amit elsőre nem értettem, majd amikor megismételte, leesett, hogy ennyit mondott: "Én megyek úszni." :D Nagyon cuki volt, jót mosolyogtam rajta, a többiek meg csak néztek bután, hogy miről van szó (végre nem én voltam ebben a helyzetben :D). Aztán a 2. csapattal sikerült bemosakodnom, időnként egy kis kampózás, meg ez-az is rám lett bízva, meg közben nézhettem milyen sziszifuszi munka is ez... Mondjuk most annyira nem örültem neki, mert sikerült megfázni, és amúgy is nehezen viseltem a maszkot a bedugult orromon, nem ám beöltözve, amikor még ki se mehettem kifújni... És természetes, hogy akkor kezd el viszketni az ember feje, orra, lába, mindene, amikor véletlenül sem nyúlhat oda a kezével... Már kezdtem gondolkozni, hogyan is mondjam meg nekik, hogy nekem ki kéne mennem, mert egyáltalán nem kapok mér levegőt, amikor közölték, hogy na akkor most ebédszünet. Ezt ki is használtam, és mivel előző nap a lányka mondta, hogy akkor megyek haza, amikor akarok, úgy éreztem, hogy jobban teszem, ha ez a pillanat most következik be. Estére be voltunk jelentkezve egy előadásra, ami alapvetően a belga ételekről szólt volna - nem épp erről szólt végül... - és egy kis kóstolóval is összekötötték. Az előadás elég uncsi volt, kb. arról szólt, hogy melyik században hol és hogy ettek, meg hogy vannak gyors kaják meg sok fogásosak..... szóval nem volt nagy durr, de aztán jött a kóstoló... a konklúzió: a belgáknak nincs igazán nemzeti étele. A választék a következő volt: vmi pörkölt-szerűség, főtt kelbimbó, csirkehusi vmi szósszal, húsgombóc meggyszósszal ( fiúk szerint egy az egyben ikea húsgombóc), desszertnek tejberizs (ez mióta belga specialitás???) és csokoládé mousse (ami tudtommal francia, de ez volt a legfinomabb)... szóval ennyit erről. Jah, és az elején kaptunk levest, pont olyat, mint amilyen a kórházban is szokott lenni.
Szerdán reggel egy kis terepfelmérés után nyugtáztam, hogy ismét egy műtőben vagyunk, így elég egyértelmű volt hol a helyem, de nem is bántam, mert egy kisfiúnak a műtétje volt. Kicsit szétkaszabolták az arcát, persze csak azért, hogy szebb legyen. Leszedtek egy anyajegyet, azaz már csak a maradékát, mert nem ez volt az első műtét, majd a hiányzó területet a fül mögül pótolták. Érdekes volt hogy csak így elszedték onnan a bőrt, de simán visszavarrták, mintha nem is lenne hiány. Aztán elvileg egy kicsit hosszabb műtét jött volna, így meg is ejtettük az ebédet, de végül elcserélték, és a rövidebb következett, ami nem is volt igazán műtét, alapból nem kellene hozzá ilyen körülmény, mert egy antibiotikumos vákuum-szívó cseréje volt, csak mivel a koponyán volt ez a dolog, ezért mégis csak így kellett kivitelezni... Nem mondom, hogy vmi guszta volt... Délután megejtettünk egy újabb vásárlást, itt létünk óta először ellátogattunk a Carrefour-ba, rögtön törzsvásárlók is lettünk. :D Nem egy olcsó hely, úh kb. csak akciós cuccokat vettünk, de azok viszont jó áron voltak.
Az infos srácok hoztak magukkal vmi sorozatot, mindig elfelejtem a címét, amit elkezdtünk nézni még múlt héten, és most újabb 2 részt megnéztünk. Amolyan kis minisorozat, de kezd egyre jobban belendülni a dolog.
A mai nap meg elég viccesen kezdődött, mikor odaértem, sötét volt a műtőben. Huuu, mondom itt vmi már nagyon megy, bár gyanús volt, mert megnéztem mi várható, de nem volt olyan, amihez ne kellett volna teljes fényár. Aztán ahogy beléptem a műtőbe, látom ám, hogy egy kicsi lányka ül az asztalon, oldalról babusgatják, ő meg rámnéz, vigyorog, majd visszafordul a képernyő felé, és nézi tovább épp a Teletabbiest. :D Nem jött még a supervisor altatóorvos, aztán addig youtube-ról nyomtak be meséket a kislánynak. :D Aztán persze megérkezett a csúnya bácsi, mesének vége, sírás-rívás, altatós maszk felkerül, majd gyorsan elszenderült, elkezdték levetkőztetni, és akkor ismertem rá, hogy én őt már láttam, ő az, akinek megégett mindkét lába és most a combjáról nyúzzák le a bőrt és ültetik át lejjebb. A műtét során megtudtam, hogy hogy is történt ez az egész baleset, meglehetősen szomorú történet. Karácsony este lakástűz, anyuka nem tudott kimenekülni, apuka kiugrott az erkélyen, de súlyos agysérülést szenvedett, amit nem élt túl, a kislány meg egy erkélyen maradt, onnan hozták le, és szerencsére "csak" a 2 lába égett meg. Nem egy boldog kezdet... :(
Aztán megjött a fő-operátor, ő nem emlékezett rám, de én rögtön rájöttem, hogy ő az, aki kicsit hibbant. :D Ki is fejtette, hogy a holland milyen világnyelv és hogy ő nem fog angolul beszélni hozzám, hanem hollandul... de cserébe én is beszélhetek magyarul. :D Nem volt rossz, mert próbált tanítgatni, körbeírta, mutogatta a szavakat - persze mindezt műtét közben - de kb. sikerült kitalálni, mire gondol... legalábbis szerintem... :D Így sikerült megtudnom, hogy a bőrtranszplantáció moeilijk, míg minden más műtét, szakma makkelijk. Jól elszórakoztatta a társaságot, volt még bent 2 holland lány, na őket szépen lealázta, nem véletlenül mondják, hogy a hollandok szeretnek viccet űzni a belgákból, és ez fordítva is igaz...
Szerencsére engem még nem ért atrocitás a nemzetiséget illetőleg, vagy legalábbis nem értettem. :D
No mára ennyi elég is volt, vagy ahogy ők mondanák: klaar. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése