8. hét - 1.

Újra hétfő, immáron az utolsó helyemen, azaz elkezdődött a szülészet-nőgyógyászat gyakorlat.

Kicsivel 8 után sikerült odaérni, de nem is baj, így is várnom kellett egy kicsit Prof. Spitz-re, aki egy tündéri ember. Hihetetlen nyugodt mindenkivel, nagyon segítőkész, szívesen magyaráz, oktat. Körbe is vezetett reggel, megmutatta mit merre találok, felkísért a titkárságra, ahol megkaptam a kis névtáblámat, melyen a "Dokter Tünde Breitenbach" felirat áll... ezúton is köszönöm a megelőlegezett bizalmat. :)

Aztán visszamentünk, és keresett nekem egy co-assistenst, akivel a délelőttöt töltöttem. Nagyon aranyos lány volt, fordítgatta nekem, hogy miket mondtak a beteget, és amikor elreferálta Prof. Spitznek, hogy mit is talált, azt is angolul tette, hogy be tudjak kapcsolódni.

Érdekes itt a rendszer, úgy folyik a konzultáció, hogy behívják először a nővérek a betegek, felveszik az adatokat, vérnyomás, súlymérés a kismamáknál, egyéb paraméterek, majd a beteg megy vissza a váróba, aztán elkészül a papírja, és ezután hívja be az orvos. Egyszerre 4-5 co-assist illetve assist dolgozik, akik kikérdezik, megvizsgálják a beteget, majd a beteg marad a szobában, az orvos pedig kimegy konzultálni a supervisorral. Mivel ebből 1 jut az összes orvosra, így időnként elég sokat kell várni, akár csak egy rábólintásra is. De cserébe úgy tűnt, nem spórolják el az időt a betegtől, amíg van kérdése, addig foglalkoznak is vele.

A délelőtt során sikerült pár terhes anyukával találkozni, az egyiknél én néztem dopplerrel a magzathangot, meg mértem a fundus távot. Ezen kívül néztem még Pap-kenet levételt, meg hallgattam a sok okosságot. Szerencsére időnként betér 1-1 angolul beszélő beteg, és akkor én is értem az eseményeket.

Délután már kevésbé volt szerencsém, addigra a Prof-om és a lánykám is eltűnt, de csapódtam egy co-assist sráchoz, aki nem volt a legjobb választás, nem önmaga miatt, ő összefoglalta a tudnivalókat a betegről, hanem azért, mert csak 1 beteget láttam. Miután megnéztük, kb. 1 órát kellett várni a supervisorra, aki utána kb. még 1 órát beszélt a beteggel, amiből persze nem sokat értettem, így nem volt vmi izgi... aztán a srác eltűnt, én meg úgy gondoltam fél 5 környékén, hogy mára ennyi elég is lesz, és szépen hazavándoroltam. :)