Mivel ez már Hollandiához tartozik, így a GoPass-unk nem volt érvényes az egész útra, csak a határig, így még a vonaton megkérdeztük a kallert, hol és hogy tudunk szert tenni az általunk kinézett jó kis retúrjegyre. Ő fel is ajánlotta, hogy akár itt és most nála megvehetjük, és hát akkor már miért is ne. Aztán eszünkbe jutott, hogy vajon meddig is lehet érvényes ez a jegy, így gyors futás a kaller után, kis diskurzus, amiből kiderült, hogy ez bizony csak péntek estig él, vasárnap mi ezzel már nem jöhetünk haza.... nahoppá, akkor mégse kell az a retúr... avagy... nézzük csak hogy működik a rendszer: ha szimpla 1 irányú jegyet veszünk, az 7 euro, ha retúrt, akkor az 4 euro... szóval vagy marad a dupla retúr 8 euroért, vagy az 1 irányúból 2 14 euroért... egyértelmű a döntés, maradunk a retúrnál! (a későbbiekben majd kiderül, hogy nem is jártunk olyan rosszul vele:))
Nemsokára megérkeztünk Liége-be, ahol eltöltöttünk pár órát. Sajna a centrumba nem jutottunk be, mert túl messze volt az állomástól, de azért körbenéztünk a közelben, elsétáltunk egy parkba, át a szigetre, majd egy jókora kerülővel vissza. Kicsit necces volt, de a jegyünkkel már a zsebünkben vágtunk neki az újabb vonatútnak, kicsit bizarr alakok bukkantak fel a határt átszelő járaton, de azért épségben túléltük, sőőőt, még a jegyünk is megúszta kezelés nélkül! Talán még így kezdhetünk vele vmit... Az állomásra érve Timi megpróbálta átdátumoztatni vasárnapra, sajna sikertelenül, no de sebaj, max. veszünk másikat.
Aztán térkép a telefonból elő, irány a szállás. Szerencsére közel volt az állomáshoz, viszonylag könnyen oda is találtunk, a cím helyes, ajtón kopogás, csöngetés... reakció semmi.... hmmm, kezdett gyanús lenni a dolog... még egyszer ellenőriztük a címet, tényleg jó... akkor mi lehet a baj??? Jó ideig próbálkoztunk, kopácsoltunk, semmi... aztán gondoltunk egyet és bekopogtunk a szomszédhoz. Egy kedves kis húzott szemű srác nyitott ajtót, akinek elpanaszoltuk bánatunkat, és kis célzásra kedvesen felajánlotta, hogy megnézhetjük a mail-ünket nála, hátha elküldte a telefonszámát. Így is volt, a srác megírta, hogy rossz a csengő, ezért csörgessük meg, ha odaértünk. Miután ez megtörtént, pár percen belül Gerben (ejtsd: Hhhhherben) elő is került és beinvitált minket piciny lakrészébe, ami a ház hátuljában volt. Egy kis ismerkedés és lepakolás után célba vettük a boltot, hogy valamit együnk vacsira, arra gondoltunk, főzhetnénk valamit közösen, de kiderült, hogy ő ezen már túl van, így másnapra toltuk a magyar kaja-estet. Visszatérve még egy kis zenehallgatás, beszélgetés, mókázás következett, majd eltettük magunkat másnapra.
A szombati napra városnézést terveztünk, így ennek megfelelően igyekeztünk időben felkelni - több-kevesebb sikerrel. Gyors készülődés, közben házigazdánk is felébredt, és felajánlotta, hogy csinál nekünk reggelit... hát lehet ilyet visszautasítani? Neeeeem :D És nagyon nem bántuk meg, a kiadós étek pedig a következő volt: kenyér majonézzel megkenve, rajta tojás és sonka megsütve. Hmmm, van egy olyan érzésem, hogy ezt otthon is meg fogom ismételni!
A centrum felé véve az irányt körbenéztünk az utunkba eső kis bolhapiacon, majd elég gyorsan belebotlottunk az információs irodába, ahol összeszedtünk némi tudnivalót, mégis mit és merre kéne megnézni. Érdekes volt, mert térképet csak venni lehetett volna, ellenben volt olyan kiadvány, aminek a közepén egy tökéletesen alkalmas turista térképre leltünk, naná, hogy nem vettük meg a másikat. A napot sétálgatással, nézelődéssel töltöttük, elmentünk egy kis kikötőhöz, csorgattuk a nyálunkat a csokikkal teli kirakatok előtt, megnéztünk pár templomot és a végén megjutalmaztuk magunkat egy mennyei csokival töltött waffel-lel. Hazafelé még egy kicsit belehallgattunk az utcazenészünk játékába - aki kb. 3 számot ismert és azt nyomta folyamatban - majd meglátogattuk a boltot, hogy beszerezzünk pár hozzávalót a vacsihoz, na meg pótoljuk Gerben előző este elfogyasztott ananászát.
A vacsi nem is lehetett más, mint paprikás krumpli, ami első nem hazai alapanyagból való próbálkozás ellenére nagyon finomra sikeredett. Azt már az első hetekben sikerült észlelnünk, hogy míg otthon alap élelmiszer a virsli és tucatban áll a boltokban, addig itt kb. 1 fajtát sikerült találni - ami ráadásul asszem német -. De azért ezzel is megállta a helyét. :)
Vacsi után még megnéztünk egy filmet (Thank You for Smoking - ajánlom mindenkinek), majd eltettük magunkat másnapra.
Vasárnapra kinéztünk magunknak egy barlangot, ami kicsit kiesett a városból, de mivel Gerben is érdeklődött a dolog iránt, így megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk. Mi előtte még egy kicsit körbe akartunk nézni a városban, így a most már sajttal is megspékelt reggeli után nekiindultunk, hogy egy templom után az Ördög kapuján sétáljunk át. Az idő nem volt túl szép, de gyorsan elment az idő és indulnunk kellett a találkahelyre, hogy Gerben felvegyen minket és a barlanghoz menjünk. Kicsit rossz helyen sikerült várnunk, de a modern technikának hála csak megleltük a fuvarunkat, és mivel még maradt időnk a túra indulásáig, elvitt minket a jelenlegi munkahelyére és megnéztük a kis báránykáit. :)
A barlangban sajna csak holland nyelvű vezetés volt, de a tolmácsunknak köszönhetően a lényeget mi is megértettük. Érdekes barlang-festményeket és kis járatokat felfedezve töltöttünk el kb. 1,5 órát odalent. De a legizgalmasabb része az volt, amikor hagyták, hogy magunk kóboroljunk a sötétben, a falat fogva mehettünk egy szakaszon libasorban, lámpa nélkül. Persze 1-2 gyávább egyén elrontotta a játékot és a mobilokkal világítgattak, de azért így is érdekes volt.
A túra után visszakocsikáztunk a lakáshoz, gyorsan szedtük sátorfánkat, és elbúcsúztunk, mert Gerben már így is késésben volt, ment meglátogatni az alig pár napos kis unokahúgát. :)
A vasútállomásra érve még maradt egy kis időnk tanakodni, hogy mit is tegyünk, vegyünk-e új jegyet vagy majd próbálkozzunk a vonaton? Végül az utóbbi mellett döntünk, hisz odafelé se jött a kaller, hátha megint megússzuk... De nem volt ilyen szerencsénk, pont Visé előtt - ami már a belga határon van, és ahonnan érvényes a GoPass-unk - előbukkant a kalauz. Mit volt mit tenni, kellett vmi jegyet produkálni, és miért ne próbálkozzunk a még nem kezelt retúrjegyünkkel. És igen, bejött, kaptunk rá egy kis lyukat oszt annyi, ment is tovább. :)
Így már csak a Liége-i átszállás maradt, aztán seccperc haza is értünk és megpihentünk a fárasztó hétvége után, hogy újult erővel kezdjük a hetet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése