12. hét - 3.

Belgium nem akart befogadni minket, és most nem akar elengedni…

Nem terveztem már további blog bejegyzést, de a hazautunk nem mondható sima menetnek, így gondoltam megér még egy irományt.

Nagy kínszenvedések során beküzdöttük az összes cuccunkat a bőröndbe és egyéb táskákba, felszerelkeztünk az útra kis elemózsiával – közte Kata által nekünk sütött útravaló muffinnal (hmmm) – és vártuk a fuvarunkat. Nagy szerencsénk volt, mert egy belga srác, akit az egyik buliban ismertünk meg, felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival Brüsszelbe, a buszhoz. Így nem csak hogy a cipekedést úsztuk meg, de kényelmesebb is volt, na meg a továbbiakban is sokat segített. Mivel a busz 18:30-kor indult (volna), időben elindultunk, hogy az esetleges dugó ellenére (ami szerencsére nem volt) is oda tudjunk érni legkésőbb 6-ra. Először megnéztük honnan fog majd indulni a járat, aztán mivel még maradt kb. ¾ óránk, úgy döntöttünk sétálunk egyet és elmegyünk a Grote Marktra elfogyasztani utolsó belga sörünket (legalábbis ekkor még azt hittük ez lesz az utolsó…). Amikor eljött az idő, fájó szívvel búcsút intettünk a térnek, és visszamentünk a buszparkolóba. Gondoltuk először tájékozódunk az ott lévő emberektől, majd csak utána pakolászunk ki a kocsiból. Így sikerült megtudni az egyik emberkétől, hogy a busz előre láthatólag 3 órát fog késni. ????????? Nem akartuk elhinni, nem történhet meg újra,hogy 3 órát késünk…. lehetetlen…. ráadásul Prágában vár ránk egy átszállás, szóval neeeem, ezt mi nem hisszük el. Aztán mutogatta a cseh sms-t, hogy nézzük csak meg, vmi gond támadt a Dover-Callais csatornánál. Először elég viccesnek találtuk a dolgot, aztán kicsit fogyott a türelmünk, majd mi is megkaptuk az sms értesítést, a busz valóban késik. No akkor most mi tévők legyünk, mondtuk a srácnak, hogy nyugodtan menjen vissza Leuvenbe, de nem, ő inkább velünk maradt. Jobb híján kerestünk egy boltot, vettünk sört meg chipset, és visszaültünk a kocsiba, ahol egy kis zene mellett el is fogyasztottuk a dolgokat. Lassacskán azonban a 2 sörnek nem csak a nyugtató hatása érvényesült, hanem a diuretikus is, úgyhogy kénytelenek voltunk útra kerekedni. Na meg amúgy is gondoltuk, ülünk még eleget, sétáljunk egy utolsót Brüsszelben. Szerencsére gyorsan sikerült találnunk egy nyitva tartó konditermet, ahol elpanaszoltuk gondunkat és a srác készségesen kisegített minket. Aztán még kicsit köröztünk, közben találkoztunk 2 magyarral – mert miért is ne, hisz mindenhol ott vagyunk -, és elindultunk vissza, nehogy a busz előbb érjen oda, mint mi. Addigra már egész szép társaság verődött össze, úgyhogy becsatlakoztunk mi is. Jól elszórakoztunk, de azért már mindenki egyre türelmetlenebb volt, azért 3 óra késés mégse kevés. Úgy vártuk a buszt, mint vmi csodát, és akkor ¾ 10 körül végre feltűnt a szép sárga monstrum. Gyors búcsúzkodás Marteentól, bepakolás, igazolvány csekkolás után fel is szállhattunk és elfoglalhattuk helyünket. Elég hangos szomszédokat kaptunk, de idővel kinyúltak, így mi is tudtunk pihenni. Persze út közben már elkezdtünk rögtön érdeklődni, hogy mi is lesz így a mi csatlakozásunkkal, mert azt gondoltuk, hogy pár ember miatt nem fog Prágában dekkolni a másik busz. Szóval az utaskísérő lánytól megtudtuk, hogy 2 opció van, vagy vonattal utazunk Bp-re, vagy bevárjuk a du-i buszt… Végül az előző variáció valósult meg, gondolom nem volt már hely a du-i járatra, vagy nem akartak minket annyira megvárakoztatni, nem tudom, de így talán jobb is. Kb. negyed óránk volt átszállni a vonatra, kicsit nehézkes volt a bőröndöket felszenvedni, de most is itt ülünk, épp Brno-ban járunk, Timi tájékoztat, mi történik az utcán. :D (pont most haladunk el egy KULeuven színű épület mellett :D)

Egy 6 fős fülkébe sikerült bejutnunk, amikor jöttünk, üres volt, aztán becsatlakozott egy lány, mondta, hogy neki ide szól a helyjegye (ami nekünk nincs is). Úgyhogy őt beengedtük, aztán a bőröndökkel elbarikádoztuk az utat, úh jelenleg kb. se ki, se be nem lehet jutni. Reméljük senki nem is akar… Így telik az út, kis tanulással, írogatással, pihenéssel, de most már lassan csak 4 óra van hátra, és maaajdnem otthon leszünk. :D

***

Az előző rész a vonaton készült, azóta sikeresen hazaértünk, elfáradtunk, vár is lassan a jó, itthoni, pihe-puha ágy. :)

12. hét - 2.

Elérkeztünk a záró bejegyzéshez, amiben egy kis összefoglalóra gondoltam az elmúlt napokról.

Szerdán nagy esemény volt a házban, azaz előtte, ugyanis olyan délután 5 körül arra lettem figyelmes, hogy az utcáról igen nagy hepaj szűrődik be. Gyorsan megnéztem mi is ez, és lementem szólni Timinek, hogy kövessük már az eseményeket kintről. Azonban amint kiléptünk az ajtón, egy kevésbé szimpatikus rendőr úr visszatessékelt minket. Próbáltuk kicselezni, és az 1. emeleti erkélyről leskelődni, de onnan is beküldött minket. Így maradtunk a szobánknál, és az ablakból fotóztunk és vártuk, mi fog történni. A következőket láttuk: rendőrök, tűzoltók, mentők tucatszámra, majd a tűzoltók elkezdtek beöltözni sárga vegyvédelmis ruhába. Közben felhúztak vmi szürke izét, amit azóta se nagyon tudunk, hogy mi lehetett.

A legnagyobb probléma az volt, hogy 7-re vendégeket vártunk, akiknek így jó 1 órát kellett várni, mire kibuliztuk, hogy azon a kb. 20 méteren bejöhessenek rendőri kísérettel. Jah, mert hogy az utcánkat minden irányból lezárták.... Később kiderült, hogy vmi vegyi anyag ömlött ki az útra és azt kellett eltakarítani. De a gázszivárgás sincs kizárva...

Szóval izgalmasan telt a délután, de az este is jól alakult, kis csúszással, de nekikezdtünk a főzőcskélésnek, a választásunk pedig a császármorzsa volt, mivel kedves külföldi barátainknál a hús kicsit problémás eset. Azt hiszem mindenkinek ízlett a dolog, bár egy újítás is volt benne, az izraeli lány zöldségsalátával ette az amúgy kicsit édes kaját. :D

Utána játszottunk egyet, beszélgettünk, kellemesen telt az este, összehoztuk az itt maradó magyar barátokkal a külföldi barátainkat. :) Niamatnak szereztünk pár embert, akik mellett buddy-skodhat. :D Hosszas búcsú után vendégeink elmentek, mi elpakolásztunk, közben az utcáról is eltűntek a tűzoltók, helyre állt a béke és rend.

Másnap reggel azért fel kellett kelnem, mert a szülészetes igazolásomat még be kellett szerezni, gyorsan meg is ejtettem, majd úgy döntöttem, jobban járok, ha hazavándorlok pakolászni. Így is lett, csütörtök délutánra nagyjából mindent bepakoltunk, jelenleg is így áll a helyzet. :D

A bőrönd tele, pár cucc még kint, szóval vicces lesz még a véghajrá. :D

Azért a tegnap este sem telt el csak úgy nyomtalanul, Tamás invitálására elmentünk a Nagy Csütörtöki misére. Élmény volt, hogy mit ne mondjak, ilyenben még nem volt részem. Az egy dolog, hogy a résztvevők zöme fekete bőrű volt, meg igazából ez nem is egy templom volt, csak vmi olyasmi, de a legnagyobb meglepetést az okozta, amikor hozták a lavorokat, és jött a lábmosás, mindez a mise közepén, csatlakoztatva a szent beszédhez. Én szerencsére megúsztam, nem nagyon volt kedvem leküzdeni a csizmám. De jó hangulatú volt az egész, énekelgettünk, majdnem táncra is perdültünk. :D Jah igen, és közben egy csomóan fotózgattak. No meg a végén kaptunk áldott zsemlét is a hazaútra. :)

Ezek után a koliban még kicsit összegyűltünk, megittuk a maradék sörünket, beszélgettünk, búcsúzkodtunk, aztán a szobában folytatódott a party, de elég gyorsan kidőltünk. :)

Ma még tettünk egy búcsú kört a városközpontban, elbúcsúztunk a kedvenc helyeinktől.

Lassan ebédelünk, takarítunk, összerendezünk mindent és búcsút intünk a városnak.

Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni, aki az elmúlt 3 hónapban nyomon követte az eseményeket, így kicsit részese vált életem egyik legmeghatározóbb időszakának. :)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Puszi!

12. hét - 1. :(

Utolsó hét... szomorú szívvel írom ezt, bár azért az egyik szemem nevet is. :)

Csak jobb lenne azzal a tudattal hazamenni, hogy utána nem a vizsgák tömkelege vár, hanem a visszatérés.

Igyekszünk még kihasználni az utolsó hetet, de mellette azért már tanulgatni is kell, na meg a kórház sem bír létezni nélkülünk (mintha nem lenne elég ember...)

Szóval hétfőn szokás szerint a konzultáción csücsültem, ilyenkor a prof.om a supervisor, úgyhogy nem árt megmutatni a fejecském, hogy igen, én milyen lelkesen munkálkodok itt. Nem volt rossz végülis, bár egy elsőre nem túl szimpi lányt sikerült kifognom, de aztán kiderült, hogy a látszat csal, mert végig kedves volt meg magyarázgatott is. Aztán az ebédszünetben felkerekedtem, hogy elindítsam a certificatemet a maga útján, naivan azt hittem, hogy akár már aznap, de rosszabb esetben keddre meglesz. Persze nem így történt. A titkárnő átirányított Spitz bácsihoz, hogy vele egyezkedjek. Hát mondom jól van, akkor átkopogok oda. Ő meg azt mondta, hogy rendben, majd a hét végén.... huhuuu, mondom én pénteken utazok... ja jó, akkor csütörtök... remek.

Azt viszont már reggel megbeszéltük, hogy a hét további részét a szülőszobán töltöm, ennek ma eleget is tettem, sajna spontán szülés egy sem volt olyan, amit ne "privát beteg", "erre inkább ne", "itt már túl sokan vannak" vagy egyéb kifejezés illetett volna, de a reggeli 2 császármetszésért azért megérte bemenni. Az elsőn csak nézelődtem - érdekes, megint megkérdezték, hogy jól vagyok-e... gondoltam magamban, hogy nem tőlem kéne ezt kérdezni, hanem az anyukától... -. Ami még mindig fura, hogy az apuka is bent van a műtőben, asszem otthon ez nem szokás. A másodikon meg be is mosakodhattam, fura volt így jópár hét után. De legalább vmit aktívan is ténykedhettem, vágtam a cérnát, kampóztam, kapcsoztam. Jah és persze a magzatvíz és vér tömeges része rajtam landolt, na de ez ezzel jár, legalább a cipőmet sikerült megóvnom, és ez a lényeg. :)

A délutánok szorgos tanulással telnek, most hogy kb. üres a ház, elég nagy a csönd hozzá. Tegnap meg még ebédről sem kellett gondoskodnunk, mert az egyik srác, Tamás főzött nekünk igen ínycsiklandozó brokkolis-garnélarákos tésztát. Ez úton is köszönjük!!! :)

Esténként azért kell egy kis kikapcsolódás, tegnap éneklős estet tartottunk, gitár, danolászás, már csak a tábortűz hiányzott.

Holnapra pedig azt hiszem elég nagy vendégseregünk lesz, mert kezdetben azt terveztük, hogy Niamatot hívjuk meg, meg a 2 izraeli barátunkat, aztán végülis most úgy néz ki, hogy becsatlakozik a koli többi itt maradt tagja, úgyhogy ez lesz a búcsúbulink 2. felvonása. :D

11. hét - 1.

Gyorsan eltelt ez a hét is, az utolsó előtti...

A kórházban igyekeztem olyan dolgokat keresni, amit még nem láttam, amerre még nem jártam, így voltam kicsit ultrahangozni. Elég érdekes dokit sikerült kifognom, az elején nagyon lelkesen fogadott, aztán nem sokat szólt hozzám. Amikor támadt egy kis szünet a betegek között, akkor elmentünk teázni egyet, na ezek után egész felébredt és már lelkesebb lett, még egy kicsit arról is mesélt, milyen kutatást csinálnak éppen.

Ami viszont sokkal érdekesebb volt a hétben, az a fertilitás központ meglátogatása. Nagyon állat hely, csak ajánlani tudom. :D Nézegettem a kis petesejteket, hogyan válogatják ki őket, hogyan stimulálják, aztán a már megtermékenyítettek közül ki az aki túlél és elkezd szépen osztódni, annak rendje-módja szerint és ki az, aki nem. Sajna nem sikerült minden részfolyamatot megnézni, mert éppen akkor volt amin már túl voltak, volt ami meg még nem volt, de azért így is nagyon tetszett. Talán ezeket még belesűrítem a visszamaradt időbe.

Mindemellett a koliban is folyt az élet a héten, hiszem sokan mentek haza most a tavaszi szünetre.

Hétfő este egy kis névnapi ünnepléssel kezdtük a hetet, mert többeknél is éppen esedékes volt a köszöntés. Azt hiszem Évi almás pitéje igen méltó volt erre az eseményre.

Kedden Timivel elkezdtük a készülődést a szerdai búcsú-bulinkra, csináltunk egy kis sütit. Aztán gyorsan el is jött az a szerda este, amikor a búcsúzás mellett felavattuk az új közösségi helységet, ami régen TV-szoba volt (a TV most is ott áll, csak a működése bizonytalan...). Szóval a múlt 7végi nagytakarítás alkalmával (amiből mi saaaajnos kimaradtunk) ez a szoba is a rendrakás áldozata lett, szerencsére, így egy jó kis kuckó lett belőle, amit azóta is aktívan használunk.

Nagyon jól esett, hogy majdnem mindenki benézett a bulira, ha csak kicsit is, és sokan sütöttek nekünk. :) Fel is vetették, hogy ha már olyan sok időnk van az államvizsga és a diplomaosztó között, akkor igazán visszanézhetnénk egy kicsit. :)

Tanultam pár vicces játékot is, többek közt az activity egy kicsit átírt változatát illetve a "súgjunk 1-1 mondatot a másik fülébe, aki majd továbbadja, és meglátjuk mi sül ki a végére" -játék mutogatós verzióját. :D Aztán a társaság egy része elment bulizni - utólag annyira nem volt jó visszhangja - mi páran még egy kicsit maradtunk zenét hallgatni, beszélgetni, majd elpakolás és irány az ágy, hisz reggel kelni kellett. No persze nekem még nem is olyan korán, mint azoknak, akik utaztak.

Csütörtök estére megbeszéltük kis zenész barátainkkal, hogy átmegyünk a szomszédos fakbarba, de a terv kicsit átalakult. Így az este első felét ők pakolással töltötték, én meg közben szórakoztattam őket, aztán lemásztunk a konyhába pizzát sütni meg kicsit iszogatni, búcsúzkodni, mivel ők péntek hajnalban utaztak. Azért azt tudni kell, hogy velük a barátságunk úgy alakult ki, hogy ők laknak pont felettünk így minden léptüket halljuk - fura is, hogy egész hétvégén nem ropog a plafon. :(

Péntek reggel István és Oti is elindult jól megérdemelt szabadságukra, így már tényleg meglehetősen kiürült a ház, alig maradtunk páran. Estére megbeszéltük Niamattal, hogy elmegyünk moziba, ahova még egy srác velünk jött a koliból, azt hiszem nem bánta meg. Nemcsak a film volt jó, de az is kiderült, amit előre nem tudtunk, hogy egy premierre pottyantunk be az Afrikai Filmfestival keretében, persze ingyen jeggyel. Szóval a film után kis kaja, pia, fogadás, fotózkodás várt minket.

A hétvége elég nyugisan telt, fura ez a nagy csönd, de ki is használtuk egy kis tanulásra. Nem is mentünk most már sehova, mert elég rossz időt jósoltak, de szerencsére a nap most is süt, csak a levegő csípős kicsit. :)

10. hét - 2. (Oostende, Brugge, Gent)

Kicsit nehézkesen ment a csütörtöki buli után a pénteki felkelés, de muszáj volt, hisz várt ránk a tenger!!! Erre a napra csatlakozott hozzánk egy lány a koliból, így 3-an indultunk neki az útnak. Első körünk a kikötőhöz vezetett, kimentünk a mólóra, megnéztük a horgászokat, még egy sikeres fogásnak is a tanúi lehettünk. Éppen vmi miatt fel volt túrva a part jó része, úh némi kerülővel sikerült csak elérnünk a tengert, de megérte. Bár mi nem voltunk olyan bátrak, mint Kata, és csak a kezünket nyújtottuk bele, így is éreztük a sós, hűs habokat.

Ismét fotózkodás, egy kis kagylógyűjtés, majd a Katedrális megnézése után visszamentünk az állomásra, hogy visszarobogjunk Bruggebe. Csodás ez a kis városka, tényleg mint egy középkorból megmaradt gyöngyszem. A vasútról a város felé menet benézünk az itteni Begijnhofba, majd a tucatnyi csokibolt mellett elhaladva elsétáltunk a Grote Marktra és ott is nézelődtünk kicsit. Egy kis pihenő után, mivel az idő elég gyorsan elszaladt, elindultunk a szállásadónk háza felé. Most először nem nagyon tudtunk válogatni, mert csak 1 ember jelölte vissza, hogy fogadna minket, egy idősebb úr. Kicsit tartottunk tőle, de végül nem volt semmi gond, sőt. Péntek este vacsorával várt minket, szombaton egész nap körbemutogatta a várost, vasárnap pedig kivitt minket reggel az állomásra kocsival. Szóval azt leszámítva, hogy a háza kész káosz (koszos és kupis, ami egyébként nem is olyan ritka errefelé), teljesen rendben volt minden. Szóval este vacsi, közben Katának vissza kellett menni az állomásra, mert ő még pénteken visszajött a koliba, aztán néztünk egy filmet, bár mi Timivel inkább aludtunk rajta, mert rendesen ki voltunk dőlve, korán el is mentünk aludni.

Szombat délelőtt újult erővel vágtunk neki a városnak, volt pár ismerős hely előző napról, meg jópár új, benéztünk a főbb templomokba, nevezetességekbe, fotózkodtunk a Sör Fal-lal, ahol több száz sör van kiállítva, mind az üveg, mind a hozzá tartozó pohár. Erről jut eszembe, a vendégfogadónk is ezzel foglalatoskodik, söröspoharakat értékesít, így a lakásban is kb. minden négyzetméteren található "néhány" példány, kaptunk is ajándékba 1-1 francia származású, magyar vonatkozású poharat. Bejártuk a kanálisokat, kis parkokat, meg csak úgy bolyongtunk a macskaköves utakon a ragyogó napsütésben. Aztán viszonylag korábban visszamentünk a szállásra, egy jó nagy kerülőt tettünk kocsival, hogy a körgyűrűn kívüli részből is lássunk valamit, majd elkészítettük a jól bevált paprikáskrumplit. Ismét sikert aratott, nem maradt egy szem sem. :) Aztán kicsit pihentünk, majd Timivel visszasétáltunk, hogy este is megnézzük a várost, mert azt mondták, érdemes. Ha másért nem is, azért már megérte, hogy lássuk, a nap közben hemzsegő tömeg egyszerűen felszívódik, ahogy besötétedik. Alig lézengett pár ember az utcán, csináltunk pár fotót, majd elindultunk vissza. Na de út közben kitaláltuk, hogy kéne inni egy forró csokit, így elkezdtük felderíteni a terepet. Jópár étteremben bepróbálkoztunk, majd vééégre találtunk egyet, ahol még nem zárt be a konyha (bár most se értem mi köze a konyhának a forró csokihoz....). Aztán visszasétáltunk és rápihentünk a másnapra, hisz 1 órát így is vesztettünk az alvásból az időátállítás miatt. :(

Vasárnap reggel célba vettük Gentet, röpke 25-30 perces vonatút után oda is értünk, és megnéztük, mennyire is van messze a központ. Kicsit arrébb volt azért, de gondoltunk elindulunk gyalog, addig is tudunk nézelődni. Így botlottunk bele egy virágvásárba, ahol sok szépséget árultak, kár, hogy nem tudnánk hogy hazavinni őket. :(

Útközben beszereztünk egy térképet és kicsit megnézegettük milyen látnivalók vannak, majd elkezdtük felderíteni a terepet. Azt hiszem a történelmi belvárost sikeresen felderítettük, út közben Gent orrával is megismerkedtünk - nem nagyon jött be... -, aztán miután kellőképpen kisétáltuk magunkat és elfáradtunk a táskák súlyától, úgy döntöttünk, benevezünk egy városi csónakázásra. Épp jókor érkeztünk, pont akkor indult a hajó, még nem létező diákkedvezményt is kaptunk. :D A kb. 40 perces úton megnézhettük a vízről is az addig látottakat, közben a csónak vezetője tartott 3 nyelven idegenvezetést. Kihagyhatatlan élmény, ajánlom mindenkinek. :)

Picit még napoztunk a Leie folyó partján, majd elindultunk vissza az állomás felé. Út közben még megnéztük a Citadelparkot, nem annyira nagy szám, mint amire gondoltunk, de azért hangulatos hely. :) Még 1-2 utolsó fotó (most először betelt a memóriakártyám és át kellett raknom a másikat...) után célba vettük a vasútállomást, elcsíptük a vonatunkat és visszarobogtunk Leuvenbe. :)

Azt hiszem ennél jobb hétvégét nem is választhattunk volna erre a kis kiruccanásra. :)

10. hét - 1.

Hétfőn kicsit furcsa volt újra a klinikára menni, de azért jól telt a nap, sőt a hét is.

Első nap ismét a konzultáción voltam, ilyenkor a prof. a supervisor, úh ő osztott be egy hölgy mellé, aki nem orvos, hanem szülésznő, de kb. ugyanazt csinálja, kivéve a vizsgálatokat, bár UH-t ő is csinált. Szóval mellette töltöttem a napot, jöttek is sorra a kismamák.

Aztán keddtől egy kis változást hoztam a dolgokba, és úgy döntöttem, megnézem mi újság műtő fronton. Be is mentem a dagcentrumba, szépen átöltöztem, megnéztem a táblát, és gyanússá vált a helyzet... sehol semmi nőgyógynak kinéző téma... hmmm, mondom ez akkor így nem lesz jó, megkérdeztem vkit, hogy jól látom-e, hogy itt ma nem lesz szerencsém. Mondták, hogy majd csüt-pénteken lesznek, ma csak fent a nagyban lesznek műtétek. Gyorsan elő is kerítettek egy hölgyet nekem, aki felkísért, így még egyszer megnézhettem a rövidebb utat. Ott átadott egy másik hölgynek, aki elmondta melyik műtőben mi megy és hogy melyiket szeretném látni. Kiválasztottam azt, ahol nem egy hosszú ment, hanem több kisebb, ott bemutatott, így csatlakoztam. Többféle dolgot is láttam a nap során, sőt, a doki elvitt magával a pathológiai laborba is, ahol mikroszkóp alatt megnéztük a műtét közben kivett mintát. Sajna épp nem sikerült jól a metszés, és nem volt benne semmi elváltozás, úh vissza is mentünk a műtőbe.

Szerdán már nem volt ilyen szerencsém, akkor egy olyan dokit fogtam ki, aki nem nagyon foglalkozott velem, kb. észre se vette, hogy ott vagyok. Azért én megnézegettem a műtéteket, főleg amelyik laparoscopos volt, ott még láttam is a dolgokat, bár a többi se volt rossz.

Csütörtökön visszatértem a dagcentrumba, ahol sok apró műtét ment, így elég pörgős volt a dolog, sajna megint ugyanaz a doki volt, de az egyik lány (azt hiszem co-assist) megsajnált, és elmondta pár mondatban melyik műtét kb. mit takar. Elég változatosak itt az emberek, vkit alig lehet lelőni, annyit beszél, vkiből meg épp hogy ki lehet húzni pár szót. No de mindenhol így van ez. Szóval megnéztem jópár polip és egyéb eltávolítást, közben Timi is csatlakozott, majd az öltözőben téblábolva egyszer csak ránk köszönt egy srác, hogy "sziasztok". Mi meg csak néztünk bután, hogy miii? Aztán mondta, hogy a szomszéd szobából hallotta, hogy magyarul beszélünk. Kiderült, hogy fogorvos, méghozzá Pécsről. :D Kicsi a világ, szokták mondani... Kicsit dumáltunk vele, eligazítottuk, merre menjen, majd visszanéztünk a műtőbe. De közben mivel kikísértük a srácot, láttuk, hogy milyen szép az idő, úh beterveztünk egy kis délutáni sétát a Kessel-Lo-i parkba, ahol egyszer már jártunk még Niamattal érkezésünk környékén. Jó volt magunkba szívni a friss levegőt és a tavaszt.

Estére már előre szervezett programunk volt, sajna egy időben kettő is lett volna, az egyik a koliból egy srác, Gergő koncertje, azaz amin ő is játszott, de mivel már korábban elígérkeztünk máshova, ezt ki kellett hagynunk. A másik pedig egy afrikai divatbemutató volt, ami szerintem nagyon jól sikerült, sose voltam még ilyenen, de igen jó kis rucikat hoztak össze az alkotók. Összefutottunk itt újdonsült camerooni ismerősünkkel, akit hétfőn ismertünk meg egy workshoppon, ami az interculturalis kommunikációról szólt. Meg találkoztunk pár emberrel, akiket a keddi humorestről ismertünk (ami egyébként naggggyon jó volt, egy angol fickó parodizálta a belgákat, szakadtunk a röhögéstől :D). Szóval ez a divatbemutató se volt semmi, és a jegyünkkel hivatalosak voltunk az afterpartyra is. Így összeszedtünk még pár embert a koliból, akik a koncertre mentek, majd egy hajnalig tartó bulizás következett, igazi kis magyar gárdával. Mit ne mondjak, majdnem olyan volt, mint az otthoni bulik. :) (de csak majdnem ;))

9. hét - 3. (Brüsszel)

Ha péntek, akkor vásárnap, ha vásár, akkor ott a helyünk! Szóval reggel kicsit körbevezettem Árpit a szokásos pénteki kipakoláson, megmutattam hol szoktunk waffelt kóstolni és hogy mit is árulnak itt tulajdonképpen. Gyors nézelődés után elmentünk egy kis csokit venni (és enni), majd visszasiettünk a koliba, mert még össze kellett dobni a cuccokat a hétvégi kiruccanáshoz.

Dél körül már a vonaton robogtunk Brüsszel felé - még jó, hogy nincs messze. Az első programnak az EU Parlament és környéke volt beiktatva, így gyors terepszemle után megszabadultunk a cuccainktól, és kihasználva a szép időt elindultunk a közeli Leopold parkba. Fél 3-ra vissza kellett érnünk, mert Timi egyik ismerőse az EU Parlamentben dolgozik, és az ő jóvoltából bejuthattunk a házba. Egyébként is be lehet menni, de azért némi prioritással jár, ha az ember ismerősön keresztül teszi, mert így be lehet jutni az ülésterembe is, ahova amúgy nem szól a körbevezetés. Megnézegettük a magyar vonatkozásokat - hova megy a posta, Antall József írógépe, Herendi Porcelán -, fotózkodtunk egy sort, majd elköszöntünk és átszökkentünk az EU Parlamentbe, ahol nemrég nyílt egy interaktív kiállítás, ami bemutatja az EU történetét és felépítését. Ha vki mindent végig akar hallgatni, nézni, az eltart egy jópár óráig, mi is elég sokat voltunk bent, pedig csak nagyjából nézelődtünk meg játszottunk a különböző szemléltető eszközökkel.

Miután megtudtunk mindent amit akartunk, elindultunk tovább, immár a város központ felé, illetve a hétvégi szállásadónk irányába. A naplementét még pont elcsíptük egy viszonylag magasabban fekvő helyről, méghozzá a Szent Mihály Katedrális elől. Sajna bemenni már nem tudtunk, mert zárva volt, de megbeszéltük, hogy majd másnap visszatérünk. A városon átcaplatva nagy nehezen meg is találtuk a házat, ahol megszálltunk. Kicsit megfáradva és éhesen gondoltuk, hogy el kéne még menni gyorsan bevásárolni, de a házigazdánk, Ben, felajánlotta, hogy úgyis főz magának, ehetünk vele mi is. Így is lett, nagyon finomra sikeredett a vacsi, ami után neki is vágtunk az éjszakának. Már előre mondták a többiek itt a koliban, hogy a Delírium nevű helyet mindenképp meg kell néznünk, úh eleget is tettünk az ajánlatnak. Meglehetősen nagy, de ennek ellenére igen zsúfolt hely, nem csoda a népszerűsége. Több száz oldalas könyvből lehet válogatni a különböző sörök közül, szóval nem egyszerű a választás. Pont ezért rá is bíztuk magunkat Benre, aki meglehetősen finom italokat válogatott össze nekünk. Aztán a sör és a pisilő kislány megnézése után átmentünk egy kevésbé telt lévő helyre, ahol ittunk még egyet meg beszélgettünk, majd lassan hazafelé vettük az irányt, hisz másnap korán kellett kelni, hogy minél több mindent láthassunk. :)

Szóval szombaton korán kelés, majd irány a metro állomás, hogy kirobogjunk az Atomiumhoz és a Mini-Europehoz. Előbbinél tucatnyi kép csinálása után úgy döntöttünk, hogy a belsejét kihagyjuk, mert elég drága volt a belépő és nem igazán tudtuk mire számítsunk. (utólag azt hiszem nem bántuk meg, mert később koliból páran bementek és mondták, hogy nem nagy durr, szép a kilátás, de ami benne van kiállítás... az igen felejtős.) Ezután 2 felé váltunk, mert Árpit nem érdekelte Európa kicsinyített változata, úh amíg mi ott szórakáztunk, ő visszament a városba. Kicsit meglepett, hogy Magyarországról pont a Széchenyi-fürdőt ragadták ki, mert szerintem van ennél jellegzetesebb is, na de nem volt rossz úgy összességében, elég jól meg van csinálva. Minden nemzet himnuszát le lehet játszani (sajna a magyar pont nem működött :(), de legalább meghallgattam a belgát, ha már itt élünk. :D

Pár óra nézelődés után mi is visszametroztunk a belvárosba, összeszedtük Árpit, majd együtt folytattuk az utat. Tucatnyi csokibolt és ajándékbolt mellett haladtunk el, mindig megered az ember szájában a nyál ezekre a látványokra. Mivel már nagyon éhesek voltunk, kerestünk is egy sült krumplist, hiszem ha Belgiumban jár az ember, ez az egyik, amit nem hagyhat ki, a másik pedig a waffel, amiből szintén benyomtunk egy extra hipiszupi változatot: epres-tejszínhabos-csokiöntetes waffel bombára esett a választás.

Jóllakottan folytattuk az utat fel a dombra, vissza a Szent Mihály Katedrálisba. Pont jókor érkeztünk, mert nem sokkal azután, hogy körbenéztünk, elkezdett zuhogni az eső, így kicsit meghúztuk magunkat itt, közben meghallgattunk egy holland misét félig, meg egy kis magyar idegenvezetést a mögöttünk ülő családtól. Hihetetlen, de még nem jártunk úgy egyetlen városban sem, hogy ne futottunk volna össze magyarokkal. Hiába, mindenhol ott vagyunk. :D

Az eső elállásával az idő is eléggé lehűlt, de visszamentünk a főtérre, megsimogattuk a fekvő hölgyet - bár akkor még nem tudtam mit és hogy is kéne rajta simogatni -, elbattyogtunk a pisilő kisfiúhoz, aki aznap épp St. Patrick Nap miatt fehérbe és zöldbe volt öltöztetve. Amúgy az egész város ír-lázban égett, mindenhol ők örjöngtek, főként este, még a városháza is zöldre volt kivilágítva. Visszatérve a szállásra pihentünk kicsit, Ben ekkor már nem volt otthon, mert Antwerpenbe ment szülinapi buliba (nem is találkoztunk vele többet). Aztán vissza az éjszakai életbe, megtettük 2. körünket Delíriumba. Most kicsit nehezebb volt választani, de egy 10 perces könyvnézegetés után végül elég jó sört kutattam ki magamnak. Azért nem elég a leírást nézni meg az alkoholszázalékot, nem árt az árat is mellé venni, különben igen meglepődhet az ember, mert 16-20 euroért is vesztegettek egy kis 0,33l-es adagot.

A vasárnap azzal telt, hogy megkerestük a méltán híres bolhapiacot. A városon keresztül mentünk, bár így kicsit hosszabb volt az út, de még egyszer megnéztünk minden fontos látnivalót. A piacon hihetetlen, hogy miket árulnak, lehetett szemezgetni mindenből. Aztán elmentünk az Igazságügyi Palotához, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, sajna a ködös idő miatt nem annyira volt élvezhető, meg kicsit csöpögött is az eső, de azért megérte elmászni odáig. Hamarosan könnyes búcsút vettünk Árpitól, mert mennie kellett a reptérre, és amint elbúcsúztunk tőle, a nap felragyogott és mi még kicsit élveztük a kilátást. :D

Visszafelé betértünk 1-2 parkba, templomba, majd a hangszermúzeumba, ami egy 10 emelets épület, persze nem mindegyiken van a kiállítás, de így is meglehetősen nagy azért. Ami még élvezhetőbbé teszi, az az, hogy közben zenét is lehet hallgatni az egyes helyszíneken, így bukkantunk rá egy magyar népdalra. :D Vicces volt hallani. :D

A múzeum után szépen visszasétáltunk a szállásra, összeszedtük a cuccunkat, aztán irány az állomás. Azért nem sikerült annyira simára az út, kb. az állomásnál Timinek eszébe jutott, hogy hopp, az aksi töltője lehet, hogy ott maradt. Táska kutatás, semmi, még egyszer, semmi, már majdnem elindult vissza, de jó, előtte nézzük meg még egyszer, és tessék-lássék a töltő ott kacsintott vissza ránk. Így szépen eltöltöttük azt az időt, amennyivel kb. előbb értünk volna az állomásra, úh gyors vonat csekkolás után felugrottunk egyre, szerencsére a jóra, és már robogtunk is vissza kicsiny otthonunk, Leuven felé. :)