Belgium nem akart befogadni minket, és most nem akar elengedni…
Nem terveztem már további blog bejegyzést, de a hazautunk nem mondható sima menetnek, így gondoltam megér még egy irományt.
Nagy kínszenvedések során beküzdöttük az összes cuccunkat a bőröndbe és egyéb táskákba, felszerelkeztünk az útra kis elemózsiával – közte Kata által nekünk sütött útravaló muffinnal (hmmm) – és vártuk a fuvarunkat. Nagy szerencsénk volt, mert egy belga srác, akit az egyik buliban ismertünk meg, felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival Brüsszelbe, a buszhoz. Így nem csak hogy a cipekedést úsztuk meg, de kényelmesebb is volt, na meg a továbbiakban is sokat segített. Mivel a busz 18:30-kor indult (volna), időben elindultunk, hogy az esetleges dugó ellenére (ami szerencsére nem volt) is oda tudjunk érni legkésőbb 6-ra. Először megnéztük honnan fog majd indulni a járat, aztán mivel még maradt kb. ¾ óránk, úgy döntöttünk sétálunk egyet és elmegyünk a Grote Marktra elfogyasztani utolsó belga sörünket (legalábbis ekkor még azt hittük ez lesz az utolsó…). Amikor eljött az idő, fájó szívvel búcsút intettünk a térnek, és visszamentünk a buszparkolóba. Gondoltuk először tájékozódunk az ott lévő emberektől, majd csak utána pakolászunk ki a kocsiból. Így sikerült megtudni az egyik emberkétől, hogy a busz előre láthatólag 3 órát fog késni. ????????? Nem akartuk elhinni, nem történhet meg újra,hogy 3 órát késünk…. lehetetlen…. ráadásul Prágában vár ránk egy átszállás, szóval neeeem, ezt mi nem hisszük el. Aztán mutogatta a cseh sms-t, hogy nézzük csak meg, vmi gond támadt a Dover-Callais csatornánál. Először elég viccesnek találtuk a dolgot, aztán kicsit fogyott a türelmünk, majd mi is megkaptuk az sms értesítést, a busz valóban késik. No akkor most mi tévők legyünk, mondtuk a srácnak, hogy nyugodtan menjen vissza Leuvenbe, de nem, ő inkább velünk maradt. Jobb híján kerestünk egy boltot, vettünk sört meg chipset, és visszaültünk a kocsiba, ahol egy kis zene mellett el is fogyasztottuk a dolgokat. Lassacskán azonban a 2 sörnek nem csak a nyugtató hatása érvényesült, hanem a diuretikus is, úgyhogy kénytelenek voltunk útra kerekedni. Na meg amúgy is gondoltuk, ülünk még eleget, sétáljunk egy utolsót Brüsszelben. Szerencsére gyorsan sikerült találnunk egy nyitva tartó konditermet, ahol elpanaszoltuk gondunkat és a srác készségesen kisegített minket. Aztán még kicsit köröztünk, közben találkoztunk 2 magyarral – mert miért is ne, hisz mindenhol ott vagyunk -, és elindultunk vissza, nehogy a busz előbb érjen oda, mint mi. Addigra már egész szép társaság verődött össze, úgyhogy becsatlakoztunk mi is. Jól elszórakoztunk, de azért már mindenki egyre türelmetlenebb volt, azért 3 óra késés mégse kevés. Úgy vártuk a buszt, mint vmi csodát, és akkor ¾ 10 körül végre feltűnt a szép sárga monstrum. Gyors búcsúzkodás Marteentól, bepakolás, igazolvány csekkolás után fel is szállhattunk és elfoglalhattuk helyünket. Elég hangos szomszédokat kaptunk, de idővel kinyúltak, így mi is tudtunk pihenni. Persze út közben már elkezdtünk rögtön érdeklődni, hogy mi is lesz így a mi csatlakozásunkkal, mert azt gondoltuk, hogy pár ember miatt nem fog Prágában dekkolni a másik busz. Szóval az utaskísérő lánytól megtudtuk, hogy 2 opció van, vagy vonattal utazunk Bp-re, vagy bevárjuk a du-i buszt… Végül az előző variáció valósult meg, gondolom nem volt már hely a du-i járatra, vagy nem akartak minket annyira megvárakoztatni, nem tudom, de így talán jobb is. Kb. negyed óránk volt átszállni a vonatra, kicsit nehézkes volt a bőröndöket felszenvedni, de most is itt ülünk, épp Brno-ban járunk, Timi tájékoztat, mi történik az utcán. :D (pont most haladunk el egy KULeuven színű épület mellett :D)
Egy 6 fős fülkébe sikerült bejutnunk, amikor jöttünk, üres volt, aztán becsatlakozott egy lány, mondta, hogy neki ide szól a helyjegye (ami nekünk nincs is). Úgyhogy őt beengedtük, aztán a bőröndökkel elbarikádoztuk az utat, úh jelenleg kb. se ki, se be nem lehet jutni. Reméljük senki nem is akar… Így telik az út, kis tanulással, írogatással, pihenéssel, de most már lassan csak 4 óra van hátra, és maaajdnem otthon leszünk. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése