Dél körül már a vonaton robogtunk Brüsszel felé - még jó, hogy nincs messze. Az első programnak az EU Parlament és környéke volt beiktatva, így gyors terepszemle után megszabadultunk a cuccainktól, és kihasználva a szép időt elindultunk a közeli Leopold parkba. Fél 3-ra vissza kellett érnünk, mert Timi egyik ismerőse az EU Parlamentben dolgozik, és az ő jóvoltából bejuthattunk a házba. Egyébként is be lehet menni, de azért némi prioritással jár, ha az ember ismerősön keresztül teszi, mert így be lehet jutni az ülésterembe is, ahova amúgy nem szól a körbevezetés. Megnézegettük a magyar vonatkozásokat - hova megy a posta, Antall József írógépe, Herendi Porcelán -, fotózkodtunk egy sort, majd elköszöntünk és átszökkentünk az EU Parlamentbe, ahol nemrég nyílt egy interaktív kiállítás, ami bemutatja az EU történetét és felépítését. Ha vki mindent végig akar hallgatni, nézni, az eltart egy jópár óráig, mi is elég sokat voltunk bent, pedig csak nagyjából nézelődtünk meg játszottunk a különböző szemléltető eszközökkel.
Miután megtudtunk mindent amit akartunk, elindultunk tovább, immár a város központ felé, illetve a hétvégi szállásadónk irányába. A naplementét még pont elcsíptük egy viszonylag magasabban fekvő helyről, méghozzá a Szent Mihály Katedrális elől. Sajna bemenni már nem tudtunk, mert zárva volt, de megbeszéltük, hogy majd másnap visszatérünk. A városon átcaplatva nagy nehezen meg is találtuk a házat, ahol megszálltunk. Kicsit megfáradva és éhesen gondoltuk, hogy el kéne még menni gyorsan bevásárolni, de a házigazdánk, Ben, felajánlotta, hogy úgyis főz magának, ehetünk vele mi is. Így is lett, nagyon finomra sikeredett a vacsi, ami után neki is vágtunk az éjszakának. Már előre mondták a többiek itt a koliban, hogy a Delírium nevű helyet mindenképp meg kell néznünk, úh eleget is tettünk az ajánlatnak. Meglehetősen nagy, de ennek ellenére igen zsúfolt hely, nem csoda a népszerűsége. Több száz oldalas könyvből lehet válogatni a különböző sörök közül, szóval nem egyszerű a választás. Pont ezért rá is bíztuk magunkat Benre, aki meglehetősen finom italokat válogatott össze nekünk. Aztán a sör és a pisilő kislány megnézése után átmentünk egy kevésbé telt lévő helyre, ahol ittunk még egyet meg beszélgettünk, majd lassan hazafelé vettük az irányt, hisz másnap korán kellett kelni, hogy minél több mindent láthassunk. :)
Szóval szombaton korán kelés, majd irány a metro állomás, hogy kirobogjunk az Atomiumhoz és a Mini-Europehoz. Előbbinél tucatnyi kép csinálása után úgy döntöttünk, hogy a belsejét kihagyjuk, mert elég drága volt a belépő és nem igazán tudtuk mire számítsunk. (utólag azt hiszem nem bántuk meg, mert később koliból páran bementek és mondták, hogy nem nagy durr, szép a kilátás, de ami benne van kiállítás... az igen felejtős.) Ezután 2 felé váltunk, mert Árpit nem érdekelte Európa kicsinyített változata, úh amíg mi ott szórakáztunk, ő visszament a városba. Kicsit meglepett, hogy Magyarországról pont a Széchenyi-fürdőt ragadták ki, mert szerintem van ennél jellegzetesebb is, na de nem volt rossz úgy összességében, elég jól meg van csinálva. Minden nemzet himnuszát le lehet játszani (sajna a magyar pont nem működött :(), de legalább meghallgattam a belgát, ha már itt élünk. :D
Pár óra nézelődés után mi is visszametroztunk a belvárosba, összeszedtük Árpit, majd együtt folytattuk az utat. Tucatnyi csokibolt és ajándékbolt mellett haladtunk el, mindig megered az ember szájában a nyál ezekre a látványokra. Mivel már nagyon éhesek voltunk, kerestünk is egy sült krumplist, hiszem ha Belgiumban jár az ember, ez az egyik, amit nem hagyhat ki, a másik pedig a waffel, amiből szintén benyomtunk egy extra hipiszupi változatot: epres-tejszínhabos-csokiöntetes waffel bombára esett a választás.
Jóllakottan folytattuk az utat fel a dombra, vissza a Szent Mihály Katedrálisba. Pont jókor érkeztünk, mert nem sokkal azután, hogy körbenéztünk, elkezdett zuhogni az eső, így kicsit meghúztuk magunkat itt, közben meghallgattunk egy holland misét félig, meg egy kis magyar idegenvezetést a mögöttünk ülő családtól. Hihetetlen, de még nem jártunk úgy egyetlen városban sem, hogy ne futottunk volna össze magyarokkal. Hiába, mindenhol ott vagyunk. :D
Az eső elállásával az idő is eléggé lehűlt, de visszamentünk a főtérre, megsimogattuk a fekvő hölgyet - bár akkor még nem tudtam mit és hogy is kéne rajta simogatni -, elbattyogtunk a pisilő kisfiúhoz, aki aznap épp St. Patrick Nap miatt fehérbe és zöldbe volt öltöztetve. Amúgy az egész város ír-lázban égett, mindenhol ők örjöngtek, főként este, még a városháza is zöldre volt kivilágítva. Visszatérve a szállásra pihentünk kicsit, Ben ekkor már nem volt otthon, mert Antwerpenbe ment szülinapi buliba (nem is találkoztunk vele többet). Aztán vissza az éjszakai életbe, megtettük 2. körünket Delíriumba. Most kicsit nehezebb volt választani, de egy 10 perces könyvnézegetés után végül elég jó sört kutattam ki magamnak. Azért nem elég a leírást nézni meg az alkoholszázalékot, nem árt az árat is mellé venni, különben igen meglepődhet az ember, mert 16-20 euroért is vesztegettek egy kis 0,33l-es adagot.
A vasárnap azzal telt, hogy megkerestük a méltán híres bolhapiacot. A városon keresztül mentünk, bár így kicsit hosszabb volt az út, de még egyszer megnéztünk minden fontos látnivalót. A piacon hihetetlen, hogy miket árulnak, lehetett szemezgetni mindenből. Aztán elmentünk az Igazságügyi Palotához, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, sajna a ködös idő miatt nem annyira volt élvezhető, meg kicsit csöpögött is az eső, de azért megérte elmászni odáig. Hamarosan könnyes búcsút vettünk Árpitól, mert mennie kellett a reptérre, és amint elbúcsúztunk tőle, a nap felragyogott és mi még kicsit élveztük a kilátást. :D
Visszafelé betértünk 1-2 parkba, templomba, majd a hangszermúzeumba, ami egy 10 emelets épület, persze nem mindegyiken van a kiállítás, de így is meglehetősen nagy azért. Ami még élvezhetőbbé teszi, az az, hogy közben zenét is lehet hallgatni az egyes helyszíneken, így bukkantunk rá egy magyar népdalra. :D Vicces volt hallani. :D
A múzeum után szépen visszasétáltunk a szállásra, összeszedtük a cuccunkat, aztán irány az állomás. Azért nem sikerült annyira simára az út, kb. az állomásnál Timinek eszébe jutott, hogy hopp, az aksi töltője lehet, hogy ott maradt. Táska kutatás, semmi, még egyszer, semmi, már majdnem elindult vissza, de jó, előtte nézzük meg még egyszer, és tessék-lássék a töltő ott kacsintott vissza ránk. Így szépen eltöltöttük azt az időt, amennyivel kb. előbb értünk volna az állomásra, úh gyors vonat csekkolás után felugrottunk egyre, szerencsére a jóra, és már robogtunk is vissza kicsiny otthonunk, Leuven felé. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése