- felszállás után különböző úton-módon lehet a jegyet érvényesíteni. van 2 masina, az egyikbe bele kell dugni a jegyet/bérletet, és akkor az vmit csinál vele... (ilyen van nekünk). a másik géppel azt hiszem jegyet lehet venni, de azt még nem láttam használatban. és van a 3. féle utas, aki csak felmutatja a bérletét
- a csuklós buszokról kezdetben megállapítottam, hogy az otthoniak jobbak, mert itt nem lehet a korlátra ráülni... ámde! egyik nap megláttam a tökéletest, a csuklóban mindkét oldalon volt 1-1 szék :D sajna foglalt volt, de remélem találkozok még ilyennel, mert ki akarom próbálni
- látszik, hogy a helyi igényekhez vannak alakítva a buszok, ugyanis a felső kapaszkodó korlát meglehetősen magasan van, de az itteni 2 m-es embereknek ez megfelel... jelzem, nem csak én nem érem fel!!!
- a székek amúgy is elég viccesen vannak elhelyezve, sokféle busz van, 2-es, 3-as, 4-es ülések, előre, hátra, oldalra nézők, lehajtható...
- kiesni nem igen lehet, mert van kis karfaszerűség
A napom a továbbiakban pedig a helyem keresésével telt, az egyik titkárságról a másikra, végül persze ugyanott kötöttem ki, mint ahol az elmúlt 2 hétben voltam, úh folytatom a műtőzést. :) Rögtön meglepetés is ért, mert ahol lennem kellett volna, ott nagyon nem érsebészet volt, így kicsit körbenéztem, és az egyik műtőből Timi vigyorgott kifelé. Kicsit ottmaradtam, majd elindultam megkeresni a valós helyemet, bele is csöppentem egy műtétbe, ahol épp egy kis koreai doki dolgozgatott. Először nem nagyon vett tudomást rólam, de aztán amikor lett egy kis ideje, kifaggatott, honnan és ki vagyok, majd mielőtt zárta volna a sebet, odahívott, és mindent szépen elmutogatott. Amikor vége lett, már kezdett ebédidő táj lenni, így megkerestem Timit, mert megbeszéltük, hogy felderítjük a kórházi étkezés rejtelmeit. De még mielőtt elindultunk volna, az ablakon kinézve mit látunk??? ESIK A HÓÓÓ!!! Na jó, túlzás, hogy esett, de kicsit szállingózott. :) Kis kavargás után el is jutottunk a kórház cafeteriájába, ahol nem igazán sikerült kideríteni, hogy mi, mint ott gyakorlatozók, milyen áron ehetnénk, de nem is tűnt túl olcsónak, meg kiderült, hogy a diákunkra kéne vmi pénzt tölteni... szóval mentünk tovább. Eljutottunk kb. 1 óra után az Alma étterembe, ami a város több pontján is van, így a kórház és az orvosi egyetem összecsatlakozásánál is. Megnézegettük, és végül emellett döntöttünk, egész jó áron ettünk finomat. :) Kis kalandozásunk után visszatértünk a műtőbe, Timinél már befejeződött a dolog, úgyhogy bejött velem, ismét a koreai fazon volt, érdekes egy figura... de mivel épp senki tanuló nem volt, így bemosakodhattunk, és teljes testközelből követhettük az eseményeket. A műtét végén még maradt kb. 1 óránk a Niamattal való találkozóig, úgyhogy beültünk a könyvtárba olvasni meg bohóckodni, fényképezgetni kicsit. Persze az olvasással kevésbé haladtunk. :D
Niamat nemsokára jött is értünk, és lévén, hogy kint hideg van, ismét meghívott minket egy fenséges vacsorára. Egész jó kis brigád jött össze, 3 lakótársa is csatlakozott hozzánk, így cserekereskedelemben ettünk. Már nagyon tervezzük, hogy mit fogunk főzni neki, csak vallási okokból nem ehet akármit, így kicsit nehezebb a dolgunk, mint neki velünk. :)
Este, amikor hazakeveredtünk, itthon már javában ment a buli, mert az egyik lány kedden ment haza, aztán őt búcsúztattuk. Elég sokáig eltáncikoltunk, így lehet közrejátszik ez is abban, hogy másnap reggel sikeresen rossz gombot nyomtam meg a telefonomon, és 9kor ébredtem arra, hogy nekem nem itt kéne lennem.... na de ha már elaludtam, akkor kihasználom a napot, és aludtam tovább. :D Timi alapból nem tervezte, hogy bemegy, így nem csak én lógtam el a napot. Azért nem töltöttük tétlenül, a nagy akciók utolsó napján még egyszer betértünk pár boltba, sikerült is beszereznem egy nacit. Aztán főzicskéltünk egyet, és megejtettük az itteni első mosást... amivel egész addig nem is volt probléma, amíg nem világosítottak fel minket többiek, hogy a 11-kor szárítóba berakott ruháinkból hajnali 1 előtt nem lesz bizony semmi... a szárító viszont nem kapcsol ki magától (ellenben a mosógéppel, aminél ha a pénz lejárt, egy másodperccel sem megy tovább). Az egyik srác szerencsére felajánlotta, hogy ő még úgyis fent lesz, lekapcsolja nekünk, így csak reggel vettük ki a cuccainkat, de ahogy eddig néztem, épségben túlélték, és frissen illatoznak. :)
Ma azért már sikerült beérni időben a munkába, irányba is vettem az érsebészeti műtőt, és ismét a kis koreai barátom volt bent. Tényleg fura fazon, szeret viccelődni, mondta is az egyik lány, hogy felét se kell elhinni annak, amit mond. A műtétből sajna nem sok mindent láttam, lévén kis luk sok fej esete állt fenn, de a végén megint odahívott, és megmutogatta mit kell látni. Aztán átkeveredtek egy másik műtőbe, de azért megtaláltam őket, viszont nem mentem az elkerített üvegablakon belülre, mert nem volt rajtam ólomköpeny, na meg a lényeget így is láttam (a. iliaca PTA stent behelyezés). Ezután jött egy kis szünet, ki is használtam ebédelésre, majd kerestem az embereket, ki merre, de ahol eddig voltam, oda most nem engedtek be, mert MRSA-s beteg volt, így jobb is, hogy kint maradtam. :D De a másik műtőben épp akkor kezdődött egy AV fistula kialakítás (ez ahhoz kell, hogyha nem működne a vese az arra esélyeseknél, akkor ezen keresztül lehet majd dializálni. nem nagy műtét 1/2-3/4 óra, helyi érzéstelenítés). Itt már egy hölgy volt, aki készségesen magyarázgatott, meg mivel ült, én meg fölé álltam, mindent láttam is. Na ebből megnéztem még egyet, majd úgy döntöttem, ennyi mára elég is volt, és eljöttem haza, a szép napsütéses, hideg időben. :)
Most épp várjuk Havas atyát, hogy rendezzük vele sorainkat, de a délután során elkezdtük tervezni a hétvégét, hogy menjünk-e valahova, és hogy hova, majd meglátjuk mi lesz belőle. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése