Pénteken azzal a céllal mentem a kórházba, hogy egy aláírt kis igazolással fogok hazatérni, mely szerint teljesítettem az aneszt gyak.ot... hmmm, nem épp így történt... Reggel rögtön azzal kezdtem, hogy körbejártam a műtőket, hátha megtalálom a dokimat, de nem nyert. Elmentem a szobájához, mert ha nincs műtőben, esélyes, hogy ott van, na de ez sem nyert. Újra vissza a műtőkhöz, ahol sikerült belebotlanom egy másik dokiba, akinek korábban már be lettem mutatva, úgyhogy megkérdeztem őt, mit tud. Így derült ki, hogy valszeg vhol a városban van, egy másik helyen épp, de készségesen felhívta nekem, majd egy váratlan pillanatban a kezembe nyomta a telefont, hogy tessék, beszélj vele... El is mondtam, hogy mi búm-bánatom, majd némi egyezkedés után abban maradtunk, hogy keresni fogom majd 1 hét múlva, mert most megy holidayelni. Tűnődtem még kicsit, mihez is kezdjek, de nem kellett sokáig gondolkoznom, adódott magától, hogy ha már így alakult az utolsó napom, ki kell használnom, és meg kell néznem egy nagyon érdekes műtétet.... na jóóó, persze, hogy nem azt, hanem a pénteki piacot. :D Vissza nem térő alkalom, hogy 9-kor kiléphetek a klinika kapuin. Sajnos itt a piac nem arról szól, hogy olcsóbban be lehet szerezni a friss zöldséget-gyümölcsöt, sőőőőt, igen borsos áruk van a dolgoknak, de azért körbenéztem, és kibe botlottam? Na kibe? Kedves betegeskedő, "én ma nem megyek be a kórházba, mert nagyon rosszul vagyok" barátnémba. :D Persze örültem, hogy már jobban van és nem kell egyedül felderítenem a terepet. Így ketten másztuk végig az árusokat, majd kicsit a városba is elnéztünk. Ami viszont pozitívum volt, az az, hogy pár árusnál lehet kóstolni. Kitesznek ezt-azt, és el lehet venni, meg lehet ízlelni. Így kóstoltuk meg a litchit, meg ettünk egy kis waffelt is, ami itt nagy csoda, mindenki azt eszi, az utcán vannak árusok, és jó drágán lehet belőle falatozni. Amúgy nagyon finom, csomó ízű öntetet lehet rá kérni, jah, és azt hiszem a világ összes más területén ezt úgy hívják, hogy gofri. :D Legalábbis én nem fedeztem fel különbséget...
Délután tartottunk egy kis csendes pihenőt, majd összekészültünk, mert 7-kor találkozónk volt egy sráccal, akit Timi fb-ról ismert, azaz még nem nagyon ismert. Bár végül 8-ra tolódott a találka, végül kb. fél 9 lett belőle, mert bár ő is ott volt meg mi is, de nem igazán sikerült megismerni egymást, úgyhogy asszem párszor elmentünk egymás mellett, mire kicsit bátortalanul nézegetve megszólítottuk a srácot, s lőn csoda, ő volt. Mexikói-ír vegyes családból származó fiúka, jól elszórakoztunk vele, ittunk egy sört (nem tudom milyen volt, de én semmi különbséget nem éreztem az itthonihoz képest, úgyhogy tovább kell tesztelnem). Aztán el kellett mennie, de gondoltuk, mi még körbenézünk egy kicsit az Oude Markton, ami annyit tesz, hogy egy tér, körbe kocsmákkal, szórakozó helyekkel. Egész nap nagy zsongás volt a városban, mert a végzős középsulisoknak volt amolyan zöld-nap szerűségük, mindenki be volt öltözve vminek, 1-2-vel le is fotózkodtunk. :) Majd a körözés után visszatértünk a koliba, csatlakoztunk a többiekhez egy kis beszélgetésre, iszogatásra, majd amikor már mindenki kidőlt, eltettük magunkat másnapra.
Így persze a szombat délelőtt lustálkodással telt, aztán úgy döntöttünk, kipróbáljuk a kb. hét eleje óta működésen kívül helyezett sütőnket, hátha megjavult állásában, és nem csapja már ki a biztosítékot csak azért, mert bekapcsoljuk. És csodák csodájára, működött, így éhen sem haltunk. :D Délután elmentünk shoppingolni egyet, persze a kaját leszámítva nem vettünk semmit. Estére többiek filmnézést terveztek, úgyhogy mi is becsatlakoztunk, megnéztünk egy régi magyar filmet. Sajna a közepéről lemaradtam a szemhéjam belülről nézése miatt... :(
A mai délelőtt is a pihenéssel telt, aztán főztünk egy fincsi kis ebédet, majd délután online becsatlakoztam tesókám szülinapi ünneplésébe. :D Aztán egy kis szakdolgozás, vacsi, most meg ismét eljött az este, és mivel holnap nem csak egy egyszerű hétfő lesz, ezért időben el kell tenni magunkat... Sajnos a belgáknak újabban szokása a sztrájkolás, így holnap az egész országban általános közlekedési sztrájk lesz, ergo nem lesz busz, amivel ki tudunk menni a város másik végébe, így marad a kicsi lábunk... De úgy döntöttünk, nem fogunk előbb elindulni, oda érünk, amikor odaérünk, és ennyi. Így is hosszú lesz a holnapi nap, azt terveztük, hogy kipróbáljuk a kórházi kajáldát, aztán ha végzünk, összefutunk Niamattal. Na de ez már a holnap zenéje... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése