1. hét - 2.

Ahogy sejtettem, ma sem unatkoztunk. Reggel most annyira nem kellett korán kelni, mert a regisztrációs iroda csak 9kor nyit. Többiek mondták, hogy azért menjünk oda időben, mert sor lesz, így meg is beszéltük Timivel, hogy fél 9 körül elindulunk. Azaz csak indultunk volna, ha fél 9 után kicsivel nem én ébresztettem volna Timit a kopogásommal. :D Mondjuk egy szavam sem lehet, 5 perc múlva indulásra készem állt, úh mehettünk is regisztrálni. Az ijesztéssel ellentétben egy lélek sem volt ott (de jókor mentünk, mert utánunk többen is jöttek), így gyorsan végeztünk a dolgunkkal. Csináltak fotót, kaptunk diákot, buszbérletet (ingyen és bérmentve 1 évre....), naptárt, stb. Ezután gondoltuk, ha már úgyis ellógtuk a délelőttöt, elmegyünk bevásárolni. Célba is vettük az egyik boltot, amit a koliból egy srác ajánlott. Kicsit messzebb van, ne de fel kellett avatni az új bérletet. Meg is tetszett a bolt, azt hiszem el fogunk még látogatni ide. Na de ami nekem nagy szám volt, az a self-pay rendszer, ami annyit tesz, hogy magadnak húzod le a vett cuccokat a kis szalagon (igen, ezek után már mehetek a tescoba is dolgozni, belgyógy gyak.on nagyon szorgalmasan gyakoroltam a vonalkód beolvasást, úh itt se volt gond), aztán egy gépbe bedobod a pénzt, az visszaad, megkapod a számlát, és viszont látásra. Nem kell végigvárni a sort, ha csak pár cuccot veszel. Sose láttam még ilyet, de maximálisan támogatom!

No ezek után visszabuszoztunk a kolihoz, lepakoltunk, megebédeltünk, majd összeszedve magunkat elindultunk a kórház felé. Itt szétváltak útjaink, én mentem a tegnap megismert műtőblokk felé, szerencsésen meg is találtam elsőre. A bejárat előtt felhívták a dokimat, aki kijött értem, kaptam kulcsot, mehettem öltözni a friss, ropogós zöld ruciba. Aztán elkezdtem bolyongani a közel huszonvalahány műtőben, hogy merre lehet a dokikám. Közben megnéztem egy intubálást, majd továbbálltam, és vmiért bekukkantottam az egyik helyre, ahol sötét volt. Na a nap végéig ott is ragadtam, de meglepetésemre a dokim is ott volt, úgyhogy gyorsan be is invitált, és elmesélte mi folyik éppen. Ez a műtő a neurosurgery-é volt, hatalmas gépekkel, számomra csúcs technikával. Éppen egy glioblastoma multiforme eltávolítás közepére estem be, ekkor még aludt a páciens, azonban amikor elkezdték kivenni a daganatot, akkor felébresztették, és nem is hagyták aludni, folyamatosan vagy beszélt, vagy képeket ismert fel, vagy a kezét-lábát mozgatta. Az elején még az anesztesek mellett voltam, de aztán átálltam a sebész oldalra, és a monitoron követhettem a műtétet. Hatalmas élmény volt látni, ahogy egy éber ember agyában turkálnak, megvilágították kék fluoreszkáló fénnyel, ami megmutatta hol van még daganatos sejt és hol van ép. Az egész alatt egyszer mentem ki egy kicsit pihenni a restroomba, igen, itt ilyen is van, nem emlékszem írtam-e róla, de van ingyen tea, kávé, kakaó, víz, leves, ami korlátlanul fogyasztható. Aztán visszamentem, és olyan negyed 6 körül úgy döntöttem, hazafelé veszem az irányt, össze is futottam a dokimmal, aki mondta, hogy persze, menjek nyugodtan, és hogy holnap nem tudja mi lesz, mert neki sok dolga lesz, de majd feltalálom magam. Van elég műtő, válogathatok. :D

Timit még nem végzett, úgyhogy eljöttem haza, próbálok kiigazodni a buszokon, csak az a baj, hogy olyan idiótán vannak kiírva, csak azt írják oda, hogy mi a végállomás, de azt, hogy merre megy..... na azt nem. Így kicsit nehéz eldönteni, melyik is a legjobb, de azért hazaértem. :)

Este megint páran összegyűltünk kicsit beszélgetni vacsi közben, még mindig ismerek meg új embereket, nem tudom van-e még vki, akivel nem találkoztam. De holnap este ház-szentelés lesz, mint kiderült, szóval akkor jó esetben mindenkivel össze fogok futni, na meg jön Havas atya is, vele is megismerkedhetünk, bár már meséltek róla ezt-azt. :D

Azt hiszem mára ennyivel zárom soraimat, ha minden jól megy, holnap már szent szobából fogok jelentkezni. :D