2. hét - 1.

Ez a hét is elkezdődött... bár reggel nem sok kedvem volt felkelni, azért a mai nap sem telt haszontalanul. Mivel múlt héten, amikor kezdtem, első nap az egy napos sebészeten voltam, és a dokim is, kicsit gondban voltam, hogy most hova is menjek... oda, vagy ahol a hét többi részén voltam. Végül az utóbbi mellett döntöttem, és nem is rosszul, mert itt találtam meg a dokimat. Épp egy artériás kanüllel játszottak, úgyhogy becsatlakoztam, és megnéztem a CVK behelyezést. Egy 1. éves itthon rezidensnek hívott srác csinálta, aki közben magyarázta is nekem, mit hogy csinálunk, szóval jó volt. Aztán persze a dokim közben eltűnt, de én úgy döntöttem, maradok, mert ki kell használni, ha vki egyszer nekiáll magyarázgatni. No meg az anesztesek rá is érnek erre műtét közben. :D Ami most egyébként egy egész nap eltartó - én akkor jöttem el, amikor még nem lett vége, és akkor tartott 7és 3/4 órája - jobb oldali emlőeltávolítás, és a korábban eltávolított bal oldali emlő illetve a jobb rekonstrukciója volt. Sokat nem láttam belőle, de azért néha kicsit megnéztem, elég pepecs munka, és hosszadalmas. De itt a sebész ha elfárad, kap széket a popója alá, amit persze bevonnak egy steril zacsival, meg ebédszünetet is beiktattak. Na szóval a sráccal végigvettük a gyógyszereket, mit miért kap, ha változnak az értékek, mire mit kéne adni, ő is rajzolgatott nekem. :D Aztán mivel szerencsére a betegünk aránylag stabil volt, nem sok teendő akadt, kivéve, hogy időnként levettük a vérgázt - igen, vettük, mert ÉN csinálhattam :D:D:D, bár nem volt nagy kaland, de vééégre vmi :) - szóval az unalmas percek jók arra, hogy elbeszélgessünk arról, hogy is működik náluk az egyetemi rendszer, mennyit és hogyan dolgoznak (ő reggel7-este6-ig....), hova érdemes menni Belgiumban, és hova Magyarországon. :) Jah, és ami nagyon cuki volt, nagy unalmában megmutatta, hogyan lehet a lélegeztetőgép monitorján változtatni a különböző görbék/paraméterek színét változtatni, és beállította piros-fehér-zöldre. :D Azt hiszem holnap vissza kell vhogy néznem ebbe a műtőbe, és megnézni, áll-e még a magyar zászló. :D Aztán egy idő után előkerült a supervisorom is, aki hozott nekem egy rajzot a lélegeztetőgép felépítéséről - azaz egy másik diáknak rajzolta, aki ma kezdett, de lefénymásolta nekem is -. És akkor ő vmiért mondta a srácnak, hogy cseréljen helyet a szomszéd műtőben lévő hölggyel, azt sajna nem értettem miért, ennyire még nem megy a holland. :D Szóval jött a hölgy, aki szintén irtó kedves volt, kicsit bosszankodott, hogy milyen uncsi a műtét, de helyette magyarázgatott, beszélgetett velem, úgyhogy igyekeztünk elütni az időt. Aztán olyan 5 körül meguntam, és akkor mondtam neki, hogy eljönnék, és így is lett. :D Azt hiszem így is túlteljesítettem a napi szükséges mennyiséget, de nem volt haszontalan, úgyhogy nem bánom. :)

Na azt hiszem megyek vacsizni egyet meg konzultálok Timikével :D