1. hét - 4.

Elérkezett az utolsó dolgos nap a héten. Nem indult túl jól, de azt hiszem mégis sikerült belőle kihozni a legtöbbet. :) Reggel meglepetés fogadott minket az utunk során, a könyvtár előtti téren - ami itt van mellettünk - egy piac pakolódott ki éppen. Sok finomsággal, zöldséggel, gyümölccsel, ruhákkal. Minden, ami kell. Meg is kérdeztük meddig lesznek itt, 7-fél 2-ig..... Háátt, az elég felejtős, nekem nem is sikerült visszajönnöm addigra, na de majd az egyik pénteken ellépek, és akkor körbenézek. A kórházba beérve, átöltözve, elindultam a szokásos reggeli felfedezőutamra, hogy merre mi van éppen, de nem nagyon találtam olyat, amihez épp lett volna kedvem. Ennek örömére/bánatára megjutalmaztam magam egy teával, aztán visszatértem bolyongani - egy pasi meg is kérdezte mit keringek ott :D -, majd elkezdtem tematikusan keresni. Vagy olyan helyet, ahol van monitor és tudom követni a műtétet, vagy olyat, ahol csak 1 anesztes van bent, akit zaklathatok. Nah sikeresen találtam egy helyet, ahol mindkettő megvolt. Épp egy kisfiú fülét műtötték, cholesteatoma műtét volt. De végül nem sokat láttam belőle, mert az anesztes srác jófej volt, úgyhogy elmagyarázta mindennek a működését, még rajzolt is, elmondta mit hogyan számolunk ki, szóval elszórakoztatott. Elkezdett már előkészülni a következő műtéthez, ami egy 2 éves kisgyerek szintén fülműtéte volt, és megmutatta, hogy milyen maszkot gyártanak lélegeztetéshez a kicsiknek. Na ott majdnem leestem a székről: eper illatú maszk.... hihhhetetlen mit ki nem találnak a cégek, csak hogy komfortosabbá tegyék a szunyálást. :D Délig el is tartott a műtét, úgyhogy utána elmentünk kajálni, ahol leszólítottak páran, hogy én ki-mi vagyok, mert a névtáblám teljesen ugyanolyan, mint azoké, akik rendesen ott dolgoznak már 7ed évesként. Aztán a doki srác visszament a műtőbe, de nekem már nem volt kedvem hozzá, úgyhogy inkább úgy döntöttem, elnézek abba a gyakorló terembe, amit a dokim mutatott még első nap. Itt lehet a legújabb eszközökkel gyakorolni az intubálást. Van 5 bábujuk, hozzá eszközök, és amikor nyitva van, csak be kell menni, és mindig van ott vki, aki segít, elmagyarázza mit hogyan kell csinálni. No aztán amikor bementem, észrevettem, hogy itt van az én dokim is épp, akit nem láttam már pár napja, meg is kérdezte, hogy merre voltam, meg hogy minden oké-e. Akkor éppen egy másik lánynak magyarázott, de angolul, úh csatlakoztam, megnéztem mit hogyan csinálnak, aztán 2 másiknak is mutogatta a dolgokat, félig angolul-félig hollandul, de azért kb. értettem mi van. Na és akkor utána belevetettem magam a gyakorlásba. Először a video laryngoscopot próbáltam ki, nagyon pöpec kis találmány, ezt egyik nap már láttam élesben műtőben is használni. Vmiért ez nagyon a kezemre állt, rögtön elsőre sikerült megoldani a dolgokat. Tubus bent, cuff felfújva, minden zsír. Aztán áttértem a flexibilis fiberoptic laryngoscopra, ezzel jobban meggyűlt a bajom, mert magasra kell tartani, és mivel szépen lassan csináltuk, eléggé belefáradt az amúgy is fájós kezem. Na de azért sikerült leküzdeni a problémát, meg utána megpróbáltam még egyszer egyedül, és akkor is letuszkoltam azt a csövet. :D Ennek örömére úgy is döntöttem, hogy mára ebből elég is, húzok haza. Aztán itthon éppen ment a filmnézés, de nem akartam már becsatlakozni, úgyhogy bementem Timihez kicsit zavarogni. :D Miután feljöttem, ki is dőltem a sorból, de most egész magamhoz tértem, úh megyek is le a konyhába, mert már sül a pizzácskánk, és még a végén Timi felfalja az egészet. :D