Szóval a tegnap és a ma gyors összefoglalója:
A vasárnap délelőttöt még pihenéssel és pakolgatással töltöttük, majd elindultunk felfedezni a várost. Kezdetben térkép nélkül mentünk, amerre láttunk, de mivel nem vmi nagy a városkánk, így nem is tévedtünk el, inkább csak bolyongtunk mindenfelé. De közbe
n érdekes helyekre bukkantunk, meg azt hiszem a fő látnivalókat is sikerült megtalálni.
Pár órás sétálás és egy bolt útba ejtése után - valószínűleg megtaláltuk azt az egyetlen boltot, ami vasárnap is nyitva tart - visszatértünk a szállásunkra, hogy gyorsan együnk is valamit, mielőtt találkozunk Niamattal, az indiai buddynkkal. Azért az a gyors evés nem sikerült olyan gyorsra, a többiek is éppen akkor táplálkoztak, így kicsit eldumáltuk az időt, és későn kaptunk észbe, hogy hoppá, nekünk már nagyon nem kéne itt lennünk. Negyed óra késés és egy "bocsi, már jövünk" sms után útnak is eredtünk. Szerencsére Niamat türelmesen várt ránk, nem is haragudott, úgyhogy ezután együtt indultunk el felfedezni a várost, immár a kivilágított változatot. Elvitt minket a sportcentrumhoz, illetve egy park szerűségbe,
ami így este a sötétben kicsit kietlen volt, de azt hiszem érdemes lesz nappal visszamenni, mert szépnek ígérkezik.
A kis körsétánk közben elhaladtunk egy STUK nevű hely mellett, ahol állítólag minden vasárnap jazz-koncert van. El is határoztuk, hogy visszanézünk oda - persze nem így lett -, de mivel még nem kezdődött, Niamat meginvitált minket a szállására, egy kis indiai vacsira. Kiderült, hogy nem messze lakik a kórháztól (ekkor határoztuk el véglegesen, hogy nem fogunk gyalogolni a munkás hétköznapokon odáig). Egyébként nagyon szép helyen lakik, a környék amolyan zöld övezetnek tűnik. Először Felmentünk megnéztük a szobáját, teáztunk egy kicsit, majd nekiálltunk vacsit csinálni. Azaz ő, mi inkább csak kicsit lábatlankodtunk, de nagyon finomra sikeredett. Igazi indiai vékony hosszúszemű rizs és currys-húsos-zöldséges körítés, valamint mindent bele saláta volt a menü. Azóta viszont tudom, milyen finom is a banán a zöldségsalátában, és azt is, hogyan együnk késsel-villával helyett kanállal-villával.
Gyorsan elszállt az idő, közben befutott pár lakótársa, így megkóstolhattuk nagymama sütijét is, bár már addigra degeszre ettük magunkat a sok finomsággal. A hazafelé vezető út már nem volt vészes, kiderült, hogy nem is lakik olyan messze, csak nagyot kerültünk odamenet. Miután hazaértünk, zuhantunk az ágyba, mert ma reggel korán volt a kelés.
Mindenki mondta, hogy ez egy nagy kórház, de ahhoz, hogy elhiggye az ember, látni kell. Sőt, inkább tapasztalni... Így elhatároztuk, időben elindulunk. Oda is értünk fél8-ra a 8 helyett (nekem csak 9-re kellett volna mennem), azon nyomban kiderítettük hova is kéne menni, nem is volt gond a megtalálásával, úgyhogy a maradék időben kicsit körbenéztünk. No mikor visszatértünk, akkor ugrott be, hogy nem is ide kéne jönni, hanem máshova... nagy nehezen ki is derítettük, hogy hova, ekkor Timi útja már sínen volt, én viszont ekkor kezdtem neki a kalandnak. Elindultam hát megkeresni a zöld nyíl felé vezető utat, de csak nem leltem... Persze egy jó 10 perces bolyongás után csak összejött. Azt hittem most már minden oké lesz, de miért is lenne így. :D Mivel 9kor egyszerre 2 helyen kellett volna lennem, gondoltam előre veszem a sebészetet. Kerestem egy sebészet titkárságnak tűnő helyet, ahol elég furán néztek rám, ki lehetek, majd az egyik dokival való pár mondat után beirányított egy másik szobába. Addigra előkerítettem egy nevet, hogy kit is keresnék, megmutattam a hölgynek, aki mondta, hogy ok, idehívja nekem. Jött is pár perc múlva a hölgy, elmondtam neki is a mondókámat, de állította, hogy én vele nem leveleztem... És kiderült, hogy így is volt, mert csak a keresztneve stimmelt... Na ez után leültetett egy géphez, hogy akkor nézzem meg kivel is leveleztem, abban benne volt kit és mit keresek pontosan. Így ő már tudta hova kell mennem, úgyhogy kedvesen el is kísért. Amúgy az eddigi kemény 2 napos tapasztalatom alapján meglehetősen segítőkészek errefelé az emberkék. Szóval ekkor már megvolt a ki és a hol, csak a hölgy sajna épp elfoglalt volt, úgyhogy megbeszéltük, hogy a nap során majd visszanézek (ami nem jött össze, de majd holnap). Ezzel a lendülettel el is indultam az aneszt titkársága felé, amit útközben már kiszúrtam. Ott is elmondtam ki vagyok és honnan, a 3 hölgy közül egy igazán kedveset fogtam ki, aki azon nyomban csinált nekem névjegykártyát, felhívta a dokimat, és ezek után el is kísért egy másik épületbe. Ott megint megkeresték Dr. Vandomelle-t, aki perceken belül fel is tűnt a színen és körbevezetett mindenhol, megmutatott mindent, és a nap során ez így is folytatódott. Mentem vele a műtökben jobbra-balra, egyszerre több műtőben felügyelte az altatást, állandóan meg a rezidensek és a hetedévesek voltak ott. Közülük is sikerült 1-2-vel beszélnem, ők is nagyon segítőkészek voltak, magyaráztak mindent a gépen, milyen gyógyszereket adunk, mikor milyen tubus kell, stb.... Amúgy a kórház, műtők nagyon felszereltek, csak ámultam és bámultam, laseres sialoectomia műtét és kisgyerek tonsillectomia mellett Carpal tunel alagút sy. műtét, kéz arthroscopia és sok egyébbe is belecsöppentem. Tul.képp ahol ma voltam, az az egy-napos sebészet, betegek jönnek, műtődnek, lábadoznak, mennek. Nagyon flottul megy a rendszer, praktikusan van kialakítva. Nap közben sikerült egy kis ebédszünetet beiktatni a büfében, mondanom se kell, kb. 3szor eltévedtem, mire odaértam, majd hivatalos voltam egy orvosi vizsgálatra, a nap során először itt sikerült Timivel is összefutni. Minden rendben volt, bónusz ajándéknak még egy tetanus oltást is kaptam, mert ott 10 évente kell adni, így most már belga oltási kiskönyvem is van. :D
A vizsgálat után visszaszambáztam a 2, operációs tömbbe, persze most sem volt sima az út, de talán majd a végére átlátom az épület rendszerét...
Délután még benéztem pár altatásra, kicsit tekergethettem is a gépet, majd 4 óra körül el lettem engedve, de mivel holnap el kell mennünk regisztrálni a hivatalos papírok miatt, csak később tudunk bemenni, na meg a dokim amúgy is másik blokkban lesz. Így kihasználta az időt, és végigvezettett az 1. operációs tömb összes blokkját, műtőjén, ITO-ján (avagy ahogy itt hívják: PAZA), ez kb. 1 órát vett igénybe. Aztán visszatekeregtem jó kis kerülőúton az öltözőbe, hogy magamhoz vegyem a cuccom, és megkeressem Timit (naná, hogy megint rossz felé indultam), de végül csak sikerült összeakadni.
Gyorsan kiszabadultunk immár a sötétségbe, felpattantunk egy buszra, majd célba vettünk egy boltot, hogy vegyünk vmi vacsinak valót. Már csak a Spar express volt nyitva, de ez is megtette, holnap majd igyekszünk a papírintézést egybekötni egy vásárlással. :)
Úgy látszik itt a koliban este van az élet, páran összegyűltünk az ebédlőben, kis borozgatás meg vacsi mellett kellemesen telt az este. Most épp cserélődőben van a társaság, mert 2 félév között vagyunk, de azért jónak ígérkezik a jövőre nézve. :) Azért mindig előkerülnek még új arcok, akiket eddig nem láttam, de most már legalább tudom kik a szomszédaim. Mivel a falak kb. papír vékonyak, így majdnem együtt is élünk velük. :D
Azt hiszem a holnapi nap sem lesz túl rövid, úgyhogy el is teszem magam mára.
Pusszantok mindenkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése