***
Szóval a babán cranioplasticát csináltak, azaz szép cikk-cakkban felvágták a fején a bőrt, majd kis részletekben kimetszettek 2 db úgy kb. 2x2,5 cm-es durát, ami persze nem ment olyan gyorsan, meg egy helyen a sebész kicsit mélyebben elnyesett vmit, úh be kellett foltozni. Aztán a dura helyére vmi olyan hálót tettek, ami gátolta a vérzést, de mellette azért jól fedett. Plusz még 2 draint is beraktak neki, kapott mellé 2 kis üvegcsét, amibe befolyhat a fejéből a lötyi. Azt hittem ventriculoperitonealis shunt lesz belőle, de lehet azt majd később kap csak.
***
Műtét közben azért megkérdezte pár anesztes, hogy én is az akarok-e lenni, és majdnem fejemet vették, amikor mondtam, hogy neeem. :D Aztán dél körül lett vége a műtétnek, utána elmentem a jól megérdemelt pihenésemre, enni kicsit meg iszogatni egy kis kakaót. :) Azért ezt az ingyen ivós dolgot el tudnám viselni itthon is...
Ezek után felkerekedtem keresni magamnak vmi izgi dolgot, már reggel kinéztem egy laparoscopos nephrectomiát, csak hogy Anna büszke legyen rám. :D (na meg mert a lap.-ból lehet a legtöbbet látni...) Szóval épp akkor kezdték el előkészíteni a beteget, így megnéztem a CVK behelyezést, majd leszólított az egyik srác a műtőben, hogy én is urológus vagyok-e. Mondom én???? Urológus????? Neeeem. :) Kiderült, hogy ő az, és mellékesen orosz. :D Úgyhogy utána műtét alatt volt kitől kérdezgetnem ezt-azt legalább, bár nem nagyon akartam zavarni, mert látszólagosan erősen koncentrált. Nekem fura volt, hogy annak ellenére, hogy lap. műtét volt, a végén egy kis résen felnyitották a beteget és ott vették ki a veséjét. Utána nem néztem már tovább, mert nem volt olyan érdekes, meg már el is fáradtam, úh elindultam szépen hazafelé. No meg kellett készülni az estére, rendet tenni, mert jött Havas atya. Nagy arc az ember, mesélt mindenféléről, na meg persze megszentelte a házat. (értsd ez alatt: végigjárta az összes szobát és tele tömjénezte, meg mondott vmi szép áldást).
Az elmúlt napokban megfigyeltem pár dolgot errefelé:
- az egyik mosdóban olyan kézszárító van, hogy bele kell dugni a kezet, és akkor úgy fújja intenzíven a levegőt, és szárít (meg kell jegyeznem, sokkal hatékonyabban, mint ahol a kezedet aládugod)
- a kórházban nagyon sok a szemüveges ember, így nem lógok ki a sorból :D
- ellenben kezd kisebbségi érzésem lenni, mert iszonyat magasak, főleg a pasik
- a villany, illetve egyéb kapcsolók fordítva működnek: lekapcsolásnál billen fel, felnél pedig le
- ha vkire ránézel, 10-ből 9 mosolyog...
- a nevüket olyan sorrendben használják, mint mi :)
- néhány sebész előszeretettel császkál a folyosón bemosakodás közben szappanos kézzel :D
- vki megfeledkezett a steril köpenyéről, és abban jött ebédelni :D
- bár rengeteget dolgoznak, a pihenőben mindig nagy a nyüzgés
- más fajta a billentyűzetük, így írtó nehéz rajta írni!
A mai nap nem sok meglepetéssel szolgált, bár sikerült pár érdekes műtétbe belecsöppenni. Kezdetben egy gerincműtéttel szemeztem, de miután láttam, hogy egy kis lukon keresztül ügyködnek vmit, úgy, hogy mikroszkópban nézik, és én semmit nem látok, eluntam magam és mást kerestem. Így találtam rá a lézeres laparoscopiára, ami mint a műtőben kiderült, nőgyógyászati műtét volt. Érdekes volt, ahogy a monitoron a piros pötty helyén egyszer csak eltűnt a szövet. Sajna nem sokkal a vége előtt estem be, így újra körbejártam a blokkokat, és akkor figyeltem fel arra, hogy az egyik műtőben bent van egy kamera... na mondom ezt látnom kell. :) Beléptem, és láttam, hogy egy fickó kameráz, amit kivetítenek egy monitoron. Eddig oké. A sebész fején volt egy mikrofon, na ez már gyanús volt, aztán egyszer csak elkezdett angolul magyarázni. Egyszerre voltam értetlen - mert csak úgy nem magyarázgatnak angolul - és örültem is, mert így legalább értettem mi van. Aztán jött a meglepetés, megszólalt egy hang az égből (mint utóbb kiderült, a hátam mögül a hangszóróból). Na és ekkor összeállt a kép, a doki egy másikkal cseveg, aki nézi a műtétet és kommentálja. Meg is kérdeztem a mellettem álló lányt, hogy mi folyik itt, aki elmesélte, hogy ez egy single porton keresztüli arteroresectio. Nagyon pofás kis eszköz lógott ki a beteg köldökéből, befelé egy vége volt, kifelé meg több port. Megtudtam, hogy bár műtét után ez nagyobb fájdalmat jelent a betegnek, de nem marad szinte semmi nyoma. És amit kivettek... huhh, hát nem volt kicsi. :)
Fél 12-re be is fejeződött a móka, úh gondoltam elnézek a pihenőbe enni egyet, meg inni egy forró csokit (nem tudok betelni ezekkel az itókákkal). Aztán láttam, hogy ki van írva egy VATS műtét, be is lestem, annyian voltak bent, mint a nyű, de mondom maradok, úgyse láttam még így belülről a mellkast. Viccesen mutatott, amikor a kamerával a sebész a saját ujját nézegette. :D Ki is vettek egy jókora darabot a tüdőből, elment gyors a patoszra, majd nemsoká vissza is ért az eredmény: adenocc. Ekkor nekiállt kimetszegetni különböző részeket, bár nemtom mi alapján, mert az egész tele volt fekete göbökkel. :( Nah itt untam meg a dolgot és léptem le. Haza is jöttem, aztán nemsokára Timi is hazaért, úh mehettünk bevásárolni. :D Hmmm, sok finomsággal tértünk haza, gyors főztünk is vacsit, dokumentáció Timinél. :D
Ha vki kapott mostanában tetanus oltást, jelezze nekem, mert érdekelne, hogy milyen hatásokat váltott ki... nem tudom én mit kaptam, de még mindig meg van duzzadva, elég nagy helyen piros, meleg, és fáj mint a fene. :( De remélem az áldás ezt is elmulasztja. :D
No mára ennyi, elég sok olvasnivalót adtam, én is megnézem a hazafelé út közben összeszedett belga újságomat. :D
Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése