Aztán végül kinéztem egyet, ami érdekelt, és bementem megnézni a műtétet. (Morgagni hernia reparatio lap-pal - kis családom kedvéért: veleszületett sérv, aminél a rekesz egy része hiányzik, ezért meg kell varrni, hogy a hasi szervek ne legyenek a mellkasban -. Szóval ezt megnéztem, aztán nem nagyon volt mit csinálnom, inkább eljöttem.
Ma viszont kárpótlást kaptam a tegnapiért, rögtön az első blokkba, ahova bementem, ott is ragadtam. Kintről mindig bekukucskálok a műtőkbe, felmérem a terepet, mit csinálnak, hol tartanak, kik és hányan vannak bent. Így találtam meg a szinte tökéletes párosítást. Az asztalon egy kicsi baba feküdt - azt hinné az ember, hogy rosszabb nézni olyan szempontból is, hogy kicsi, nem látszik semmi, pedig nem így van, talán még jobban lehet követni a műtétet, mint a felnőtteknél - illetve az anesztes oldalon megláttam Cédricet, akivel egyszer voltam már a héten, így tudtam mire számíthatok. Szerencsére ő is már ismerősként üdvözölt, így nem kellett leróni megint a köröket, hogy ki vagyok mi vagyok... Azért is örültem, hogy megtaláltam, mert amellett, hogy magyaráz, időnként rám is bíz apróbb dolgokat (pl. vérgázhoz levenni a vért, ez-az beszerzése, gyógyszer felszívás, szerelék összerakás), és így máris kevésbé uncsi a dolog. Mondjuk most a műtét is érdekes volt, íme néhány részlet:
***
Szóval 2 éves kislány, nem tudom hogy, de megégett. Nem is kicsit, mind a 2 lábszára meglehetősen nagy százalékban és mélységben. Úgyhogy szükség volt autograft átültetésre. Sose láttam még hogy csinálják, de szegény csöppség eleget fog még szenvedni ezzel. Először leszedegették a kötést és a maradék bőrt a lábáról, majd nekiálltak előállítani a graftot. A combján lévő bőrt használták, vmi specko eszközzel a bőr legfelső rétegét lehántották, majd speciális kezelésnek vetették alá az így nyert réteget. Sajnos azt nem nagyon tudom, hogy pontosan mi történt itt, de több folyamatból állt, míg eljutottak oda, hogy a kinyert bőrt szépen rásimítsák a hiányzó területekre. Ezt eljátszották mindkét lábbal, úgyhogy eltartott egy darabig. Közben azért mi sem untakoztunk, mert eléggé ingadozott a vérnyomása a kicsinek, úgyhogy vagy fel kellett nyomnunk, vagy éppen le. Na meg a vérgázokból kiderült, hogy eléggé anaemiássá vált a műtét közben, úgyhogy meg is kellett trafoznunk.
***
A sebész egyébként elég fura figura volt, már ott gyanús volt a dolog, amikor táncolva jött be. Elég sokat magyarázott műtét közben, csak sajna hollandul, úh nem értettem. :D De csomószor nézett rám, biztos azt hitte értem, egészen addig, amíg egyszer vmit konkrétan nekem mondott, én meg mondtam neki, hogy bocsi, de nem értem. Cédric felvilágosította, ki vagyok mi vagyok, na akkor megkérdezte tőlem, hogy miért nem tudok hollandul.... na mondom.... és akkor mondtam neki, hogy erasmusos vagyok és 3 hónap, stb., és akkor így már felfogta a dolgokat. Mondjuk utána is méregetett rendesen, de majd meglepődik, ha újra összefutunk a sebészet gyak.om alatt. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése