6. hét - 1.

Törött kezek, lábak, bokás, húzódás, szalagszakadás, ujj-vágás, lórugás.... és sorolhatnám tovább, mi mindennel kezdődött a sürgősségi osztály trauma részlegén töltött hetem. Persze múlt héten elfelejtettem megkérdezni, hova is kéne mennem hétfőn, így a recepción kezdtem a napot. Némi értetlenkedés után megkaptam a szükséges útbaigazítást, majd újabb körök után elértem egy dokihoz, aki szépen megmutatta, hogy igen, ez itt az orvosi, ott meg vannak a kis boxok, ahova visszük a betegeket. Mondom tök jó, de nem kéne átöltöznöm? Jaaa, dee, akk megmutatja hol lehet. Kavargás balra, jobbra és már ott is voltunk, persze otthagyott, de szerencsére ekkor még visszataláltam az orvosiba... Aztán jött a sürgés-forgás, beteg beteg hátán, azért itt is kell nem keveset várniuk. De azért nem tűnt rossznak az ellátás. Meg itt úgy van kialakítva, hogy van egy nagy sürgősségi, és minden osztálynak ott van az ambulanciája (trauma, neuro, belgyógy, gyerek, stb, stb.) Aztán először vhol felveszik a beteget, (itt megy a triage), kap egy kis kartont, azt bedobják az orvosiba, a co-assistens átnézi, majd behívja a beteget az egyik boxba (ez persze függ attól is, hogy a beteg saját lábon érkezett avagy mentő hozta), kikérdezi, megvizsgálja, visszamegy az orvosiba, referál a dokinak, ha vmi nem egyértelmű, megnézik együtt, gépbe beírás, közben a betegről készül a "fotó", aztán újra mehet a box-ba, illetve megkapja az ellátást, majd a recepteket, papírokat és röpke pár óra múlva már mehet is haza. :) (avagy bent marad megfigyelésen). És így megy ez egész álló nap, persze attól függően, mennyi a beteg. Mert hogy hétfőn 5-ig nem volt megállás, ma pedig 10-ig malmoztunk, mert egy lélek se járt arra, majd utána szépen lassan elkezdtek jövögetni, egy kis síelésben lesérült, egy derékfájós, egy jégen csúszott, egy kartörött, egy snowboardos, és így tovább... ez egészen 3-ig így ment, amikor közölték, hogy fél óráig tuti nem lesz semmi... egy gyenge próbálkozással javasoltam, hogy haza is mehetek, de neeeem, azt azért nem, találnak nekem elfoglaltságot. A műtőbe sajna nem mehettem, mert csak egy izolált műtét ment, ellenben felküldtek a konzultációkra, így betekintést nyerhettem, milyen lesz majd a szülészet gyak.om. Körbe forogtam 3 doki között, akik nagyon rendesek voltak, mert akit lehetett, azt megkérték, hogy angolul mehessen a konzultáció, így én is értettem, ahol meg nem, ott fordítgattak. Szóval azért nem bántam meg, hogy a lent unatkozás helyett felmentem kicsit (negyed 6ig)... Amikor elfogytak a kedves páciensek, visszatértem a sürgire, majd mivel csak a co-assist lányka volt ott, szépen elbúcsúztam és elléptem haza.

Jaa, és mivel tegnap nem sikerült a munka végeztével visszatalálnom az öltözőbe, gazdagodtam egy szééép, kék, kórházi csodával. :D