Az időm nagy részét a műtőben töltöttem, egyrészt, mert érdekes volt, másrészt nagyon úgy tűnt, nincs más választásom. :D Így rátapadtam a hétfőn megismert lányra, Ruth-ra, és majdnem egész héten vele voltam, követtem ahova ment. Keddtől újra a helyemen voltam, a csodás OKA 1-ben, ahol zajlottak is az események rendesen. Jó pár műtétet láttam a hét során, megpróbálok visszaemlékezni a lényegesebbekre. :)
Kedden reggel egy bélrész kivétellel kezdtünk, laparoscopos műtét, úgyhogy szépen végig tudtam követni az eseményeket. Majd ezt követően jött a már előzetesen kinézett Wipple-műtét. Olyannyira rákészültem, hogy a maszk mögött szépen mosolyogva kibuliztam, hogy bemosakodhassak. A nyílt műtéteknél nem árt, mert különben nem sokat látni - időnként még így se - laparoscopnál el lehet lenni, és válogatni a monitorok közül, melyiket nézzem éppen. :) Szóval teljes harci díszben vártam, hogy kezdődjön a műtét. Ami miatt sor került rá, az az, hogy a betegnek hasnyálmirigy daganata volt/van, és ezzel akartak valamit kezdeni. Azonban sajna elég gyorsan fény derült rá, hogy túl optimisták voltak az előzetes vizsgálatok alapján, és a stádium-besorolás szerint itt már műtétileg nem nagyon van mit tenni. Túl sok volt az áttét, amiket én is megtapiztam, úgyhogy nem maradt más hátra, be kellett zárni a sebet. Na itt lepődtem meg, amikor közölte a sebész hölgy, hogy akkor enyém a lehetőség, hogy bezárjam. Igaz, nem varrni kellett, hanem kapcsokat berakni, de ilyet még úgyse csináltam, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon. Aztán meg is lettem dicsérve, hogy szépen raktam be. Azért sajnálom, hogy végül a lényegi rész kimaradt, de így is élmény volt. Ezután megnéztem még egy műtétet, ami elég sokáig elhúzódott, úgyhogy a végére meglehetősen elfáradtam, de azért jó kis nap volt. Szerdán újra belevetettem magam az eseményekbe, műtét műtét után, először Ruth-tal voltam, meg a sebész hölggyel, de a délután során átmentem egy másik műtőbe, mert ott érdekesebbnek tűntek a dolgok, és így egy másik co-assistenssel is megismerkedtem (aki egyébként megemlítette, hogy volt náluk nyár ősszel egy lány Magyarországról, majd amikor néztem rá furán, és mondtam, hogy nem tudom ki lehet, rájött, hogy nem is lány volt, hanem fiú :D na így már stimmelt a dolog). Szóval itt egész du. sérvműtétek zajlottak, illetve a legutolsó az már egy régebbi sérvműtét újraoperációja volt, mert a betegnek fájdalmai voltak. Úgy gondolták, hogy a háló rögzítésére való kis tekercsek okozzák, így kiszedegették őket, ami nem is olyan egyszerű, mint azt az ember gondolná... laparoscoppal kezdődött, majd egy jópár kiszedése után a sebész egyre idegesebb volt, hogy nem találja a többit, úgyhogy folyamatosan átvilágítást csináltak majd folytatódott a keresés... végül fel is nyitották, hogy könnyebben menjen a dolog. 2-szer is eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, na most lelépek, mert ennyi nekem ebből elég volt, de a rezidens srác vhogy mindig ráérzett erre... az első alkalommal hevesen elkezdett magyarázni, hogy mi is folyik itt, és a főoperátort is bevonta, hogy magyarázgasson. A második esetben pedig látta, hogy nem látok sokat a történetből, úgyhogy előszeretettel ajánlotta, hogy csatlakozzak az anesztes mellé, mert onnan sokkal jobb lesz (amúgy tényleg jobb volt). Fél 6 körül végül eljött a megfelelő pillanat, azt ajánlotta, hogy nézzek át a másik műtőbe, mert ott is érdekes műtét van éppen. No, én így is tettem, átnéztem, elég gyorsan levágtam, hogy sokan vannak már így is, és nem sokat látnék, úgyhogy azzal a mozdulattal beirányoztam magam az öltözőbe és hazafelé vettem az irányt. Estére terveztünk egy kis filmnézést, de mivel többiek beelőztek minket, így inkább csatlakoztunk hozzájuk (persze a közepét megint átaludtam a filmnek, de most nem is zavart túlzottan, mert már láttam korábban). A tegnapi napot viszont meglehetősen rövidre zártam, mivel nem találtam a kis barátnőmet, ezért megnéztem milyen műtét is megy, és elég sok egyforma volt kiírva, úgyhogy úgy döntöttem, mindegyikből megnézek egyet, így egy kis vastagbél eltávolításra, meg egy Hartman műtétre neveztem be, majd szépen hazasétáltam. Délután úgy döntöttünk, elnézünk az Aldiba meg a Lidlbe, mert ez eddig kimaradt. Előbbi nem igazán nyert meg, de utóbbiban nem csalódtam, végre ismerős termékek is szembejöttek, úgyhogy be is vásároltunk kicsit. Hazafelé azért még útba ejtettük a Match-ot is, mert akciós volt a sör, és ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni. :D Meg is leptük magunkat rögtön 12 üveggel, ami nem is olyan sok, mert itt nem igazán ismerik a normális mértéket, és az átlag a 0,33 l-es ( najóóó, az alkohol százaléka ellenben duplája az itthoninak, sőőt, némelyik még azt is felülmúlja). Hazatérve a napi teendők után bepótoltuk az elmaradt filmünk megnézését is. Idő közben pedig eléggé megszaporodott a koli lakók száma, folyamatosan jönnek az új emberek, na meg tegnap este 2 lányhoz is érkeztek rokonok. Szerencsére a mai nap sem lett hosszú, reggel az öltözőben összefutottam Ruth-tal, aki ajánlgatta, hogy lesz ma 2 gyerkőc műtét is - érdekes, itt nincs külön gyereksebészet, ugyanaz műt 0-99-ig, nincs is külön műtő nekik - szóval ezeket választottam. Hasonló volt a probléma mindkettőnél, a belükkel volt némi probléma, amit meg kellett javítani (ileostoma). A kettő között gyorsan elszaladtam még a titkárságra az anesztes papíromért, sajna ez még nem az, amit az egyetem is kér, hanem amit ők írtak maguktól, hogy igazolják, hogy ott voltam, de olyan szépeket írtak benne. :D
Holnapra megint elterveztük azt a kirándulást, amit múlt hétvégén nem sikerült összehozni a hideg miatt, remélhetőleg most már minden rendben lesz, egyelőre elég kedvezőnek tűnik mind az idő, mind minden. :D Ez lesz az első kiruccanásunk, már épp ideje. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése