4. hét - 3. (Dinant, Namur)

Szombat reggel kicsit nehézkesen sikerült felkelni, egyrészt mert elég koraira terveztük az indulást a túránkhoz, másrészt mert elhúzódott a péntek este. Amikor leértünk a konyhába, már javában ment a főzicskélés, rotyogott a tűzön a hazai ízekkel dúsított paprikás krumpli, amit az egyik lány apukája na meg persze a sok segítség készített és minket is megvendégeltek belőle. Nagyon finomra sikeredett, idő közben előkerült a házi pálinka is. Megtelt a konyha és igazi kis családi hangulat kerekedett, aztán persze beindult a buli is (tanulság: papucsban nem táncolunk többet...), szóval nehezen hagytuk ott a társaságot. Azért egy kis csúszással sikerült reggel feléledni, gyors készülődés, szendvics gyártás, és irány a vasútállomás. Némi futást közbeiktatva sikerült még felpattanni a vonatunkra, szerencsére nem sok ment ebben a korai időben (fél 8), így könnyen megtaláltuk. Na meg segítségünkre volt maga az épület felépítése is, mert van egy felső átjáró, ahonnan üveglifttel lehet lemenni a vágányokhoz, és fentről elég jól átlátható a tér. Így az első akadályt sikerrel vettük, hamar Brüsszelbe értünk, ahol átszálltunk a Dinant felé tartó vonatra. Kicsit késésben volt, így egy fél órás fagyoskodás után indultunk tovább. A vonaton volt időnk még szundítani egyet, bár elég szép helyeken mentünk keresztül, úh a vége felé inkább már nézelődtünk.

Dinantba érve megtudakoltuk, merre is kéne indulnunk, majd célba vettük a Citadellát. Sajna azt ott tudtuk meg, hogy azért is fizetni kell, ha gyalog akarunk felmenni, és nem is keveset. Így az idő szűke és a hideg miatt ezt kihagytuk, ellenben benéztünk a Citadella lábánál épült templomba, ahol nagy meglepetésünkre meleg volt! És a körbejárás során meg is találtuk a forrását, egy szellőzőnek tűnő vmiből áramlott felfelé a meleg levegő. Naná, hogy nem sikerült túl gyorsan továbbjutnunk innen. Némi meleggel feltöltődve folytattuk az utat és megkerestük a szaxofon múzeumot. Idő közben az is kiderült, hogy azért van tele a város kis szaxofonokkal, mert itt született Adolf Sax, és ők erre meglehetősen büszkék. A múzeum úgy tűnt, hogy zárva van, de azért kicsit fotózkodtunk, majd mentünk is tovább, mert el kellett érnünk a vonatunkat. Egy röpke út után vissza is keveredtünk Namurba, ahol a nap további részét töltöttük. Első utunk a tourinformba vezetett, ahol a lányka készségesen magyarázott, hogy mit merre találunk, inkább kézzel-lábbal, angolba hajló francia tudással, de sok térképpel és prospektussal felszerelt minket. Némi melegedés és a kapott anyagok átböngészése után megterveztük, merre is menjünk, úgyhogy nyakunkba vettük a várost. Utunk során belebotlottunk egy kis vásárba, hasonló, mint amik itt szoktak lenni péntekenként, de már épp pakoltak, úgyhogy csak végigszaladtunk rajta, majd belecsaptunk az Óváros felderítésébe. A kis utcákon sétálgatva eljutottunk egy katedrálisba, ahol kicsit körbenéztünk, többek közt egy újabb felmelegedést remélve (nem jött be...). Mielőtt elindultunk volna a Citadellára, a természet közbeszólt, így első körben a térképen tájékozódtunk, merre találhatnánk valahol egy mellékhelységet. Mivel jobb ötletünk nem volt, kinéztük a rendőrséget. :D Aztán a templomból kilépve, kicsit körbenézve megpillantottunk egy épületet, ami valami egyetemi résznek tűnt, így próba szerencse, benyitottunk az ajtón. Nem sok remény volt, hisz szombat, meg amúgy is, de csodák csodájára az ajtó nyitva volt, és kb. a 2-3 ajtó egyből hívogatott minket, sőőőt, még egy meleg radiátor is várt ránk. Kis pihenő után indultunk csak tovább. Útközben még megnéztünk ezt-azt, többek között betévedtünk egy teaboltba, ahol ki volt rakva egy kis kóstoló, meg jópár fajta teát végig lehetett szaglászni. Végül sikerült elérnünk a Citadellához is, időhöz voltunk kötve, mert úgy vettük ki, hogy van vmi szervezett túra, amit szerettünk volna megnézni. Aztán amikor felmásztunk, elkezdtük követni az egyik kijelölt útvonalat, és így eljutottunk a Parfüm Gyárba, aminek csak egy kis bemutatótermében voltunk, mert kiderült, hogy ez a túra, amit szerveznek, csak hollandul és franciául lesz épp aznap. Végigszagoltuk majdnem az összes parfümöt (közös megegyezéssel kb. 1-2 kivételével az összeset büdösnek ítéltük, de valószínű a mi orrunk túl érzékeny...). Aztán egy kis érdeklődés után kiderült, hogy igazak a hírek és délután az egyik épületben borkóstoló lesz, méghozzá elég kedvező áron. Úgy értelmeztük, hogy 1 euroért 14 fajta bort kóstolhatunk, ez már alapból igen kedvezőnek tűnt. Volt még egy kis időnk, úgyhogy elmentünk megnézni a színházat, meg egy kastélyt is felfedeztünk, de csak távolról. Aztán 4 óra környékére visszamentünk, és megvettük a poharunkat, ezzel tudtunk körbejárni. Az első asztalnál kiderült, hogy nem a borokból van 14, hanem a standokból... Standonként pedig min. 2-3 fajta bor, de valahol még több is... Szóval elindultunk szépen sorba, persze az összeset nem tudtuk, meg nem is akartuk végigkóstolni, úh leginkább szimpátia alapján tekeregtünk a 3 teremben. A végén derült ki, hogy rossz sorrendben mentünk, mert az első helyen mutatták be a különbséget a borok között, mi meg ott voltunk utoljára, de azért így sem volt rossz. Közben szerencsére volt kitéve itt-ott kis kenyér, meg valahol rágcsálnivaló is, így volt, ami felszívja az alkoholt. Ezt a profik másként oldották meg: ízlelés után kiköpték a maradékot... nyilván mi ezt nem alkalmaztuk, nem hagytuk, hogy kárba menjen a finom nedü. A legvégén a top 3 helyre újra visszamentünk, fotózkodtunk kicsit, na meg beneveztünk még egy körre. (ha esetleg vki kedvet érez a felkutatásra, akkor az általunk legjobbnak ítélt márka a következő: Domaine du Chenoy - Muscat bleu). Persze mi az édes borokat preferáltuk, de a szárazak is igen jók voltak. A pár órás borozás után úgy gondoltuk, ideje lenne elindulni haza, úgyhogy egy kis esti fotózást követően el is indultunk lefelé a csúszós-havas lépcsőkön, szerencsére épségben az aljára értünk. A vasút felé menve kicsit még nézelődtünk, majd pont az indulás előtt nem sokkal sikerült odaérnünk, gyorsan kiderítettük, hol kell majd átszállnunk, és mentünk is a vágányhoz. Nem annyira egyszerű a helyzet, mert a városok nevét hol flamandul, hol franciául írják ki, így a gyanútlan turistát kellőképpen megkeverik. A vonatok egyébként zömmel tiszták, eddig egész jó állapotúakat sikerült kifognunk, az IC-n kiírják és bemondják a következő állomást, ez azért kicsit segít az eligazodásban. Hazafelé Ottignies-ben kellett átszállnunk, ami azért is jó volt, mert így rövidebb úton értünk haza. Fél 9 környékén már Leuvenben is voltunk, ahol kicsit még kihasználva a vasúti váró kis forgalmát szórakoztunk egyet a lifttel, majd gyors iramban a koli felé sétáltunk, így kicsit küzdve a hideggel meg az éhséggel. Hazaérve gyorsan betoltuk a chilis bab maradékot, majd a fáradtságtól kidőltünk, és aludtunk egy jóóó nagyot.