Ma elkezdtem a trauma gyak.omat, 8kor megjelentem az osztályon, és elkezdtem felmérni a terepet, kit is kéne keresnem. Megkértem az egyik nővért, hogy mutasson vki orvost, vagy co-assistenst, úh segítőkészen oda is vezetett az orvosi szobába. Ott elcsíptem egy srácot, ő volt az egyik co-assist. Mondtam ki vagyok, mit akarok, ő meg egyből rávágta, hogy oké, legjobb, ha a műtőbe megyek, mindjárt szól egy másik srácnak, aki majd lekísér. Így is történt, bár most már egyedül is letaláltam volna, de ha már ilyen készségesek, nem én leszek az, aki leszoktatja őket erről. Szóval jött a szokásos szertartás, kulcsot felvenni, szekrényt megkeresni, ruhát átvenni, és irány a műtő (persze csak a reggeli folyadékbevitel után). Már előre mondta a srác, hogy ma 3 műtőben is mennek a dolgok, úh választhatok, hova akarok menni. A táblán még egyszer lecsekkoltam, hol mi van kb, aztán elindultam körbe belesni a műtőkbe, melyik tűnik a legjobbnak számomra. Épp hogy csak belestem az egyikbe, egy hölgy elkezdett fürkészni, hogy ki-mi vagyok, úgyhogy bemutatkoztam neki, ő meg közölte, hogy itt ő fog műteni, és nyugodtan menjek csak be, de előtte vegyek fel egy ólomköpenyt. Kicsit leesett az állam, hogy ez a pici nő traumatológus, de mondom ez így teljesen jó lesz. Gyorsan kerítettem is egy köpenyt (a súlyára már csak halványan emlékeztem, jópár éve volt rajtam utoljára, de nem lett könnyebb...), aztán követtem a műtőbe. Annyi előnye van ennek a +2-3 kilós tehernek az ember vállán, hogy kisebb az esélye, hogy fázzon. Az első műtét egy csukló helyrerakása volt, elég szerencsétlenül tört el a radius, úh meg kellett kicsit támogatni. De érdekes volt, hogy a folyamatos átvilágítós képek segítségével rakták össze a dolgokat. Egyszer csak megjelent egy pasi a hátam mögött, aki majd fellökött, meg is lepődtem, mert nem szokásuk így tolakodni, mondom kicsit arrébb lépek, hogy akkor tessék, lásson. De nem engedett, megfogott, és visszarántott maga elé. Na mondom mi a fene van, aztán leesett.... rajta nincs ólom, és én voltam a védőbástyája. Kb. a felénél beesett 2 fiú, akik egy ideig ott nézelődtek, aztán kimentek. Már reggel gyanús volt, hogy miért van olyan sok ember itt - persze mindig sok van, de most vhogy még többen voltak - aztán leesett, hogy peeersze, ma kezdődött a 2. félév az egyetemistáknak. Így megjelent a diákság itt is. A második műtét már egy combnyaktörés összetoldozása volt, aminek az elején becsatlakozott 2 lányka. Vicces volt, mert bejöttek a műtőbe, és az egyik nekem kezdte el magyarázni, hogy diákok és kb. ennyit értettem az egészből. :D Mondtam nekik, hogy én is az lennék, de felőlem nyugodtan bejöhetnek. :D Kiderült, hogy 1. éves MA-s gyógytornász hallgatók, az egyikőjük belga, a másik észt. Igen, itt a gyógytornászoknak is van műtős gyak.uk, az előadások mellett, mert erre is van kapacitás. Nem ám arra se, hogy a leendő orvosoknak legyen... No mindegy, szóval velük beszélgettem kicsit, meg jó volt, mert a belga lány igyekezett fordítani nekünk, hogy mi zajlik éppen, miről szól a csevej. Aztán ők elmentek, én maradtam, és megvártam a műtét végét. Ezután egy boka csavarozása jött, ami kicsit csúszott, és közben vettem észre, hogy az utána jövő újabb csípő műtét törölve lett, és a következő műtét kb. 6-ra volt kiírva... na már akkor tudtam, hogy azt nem fogom megvárni, így a műtét után ebédeltem, majd szépen elsétáltam. Itt is szerencsém volt annyiban, hogy jött két ürge, az egyik beszállt a műtétbe, ő tudott hollandul, a másik viszont nem, így magyarázgatott neki angolul, amire én is lelkesen figyeltem.
Azért próbálok egyre többet kihámozni már a hollandból is, amikor csak tehetem, igyekszem nem visszakérdezni, hogy mondják el angolul, hanem vhogy rájönni, mit is akarnak. Így sikerült ma megértenem, hogy vegyek ki egy kesztyűt a tartóból, méghozzá 8-ast, meg segítsek törölközővel kitámasztani a beteget, de nem ám csak simán, hanem hajtsam félbe. Na azért művészet, hogy ezt kivettem vhogy. :D Mert az már elég egyértelmű szokott lenni, amikor bemosakodás után, köpenyfelvétel közben beállnak elém, itt tudom, hogy enyém a dicsőség, hogy felöltöztessem, megkössem az illető köpenyét, de amúgy....
Jah, azt el is felejtettem írni múlt héten, hogy egyik nap, amikor elmentem ebédelni az Almába, és épp bámészkodtam, nézegettem az embereket, egyszer csak a perifériámon megpillantottam egy köpenyen első körben ennyit: "Balázs". Még jó, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Tovább nézegettem, így kiderült, hogy Semmelweis Egyetem, kardiológiai csoport a további iromány a köpenyen. No mondom mi fene, rábukkantam egy magyarra. :) (többiek mondták már itt a koliban, hogy a szívsebészethez kapcsolódóan vhol dolgozik egy magyar, úh meg is kérdeztem itthon Ákost, de az egy másik emberke...) Aztán láttam, hogy nincs egyedül, és végül nem messze tőlem ültek le, és a másik srác is magyar volt, úh kicsit belehallgatóztam a beszélgetésükbe. :D Épp azt fejtegették, hogy mennyire steril az, amikor egy ember simán az utcai ruhájára csak egy köpenyt húz és úgy megy be a műtőbe... hááát, vhol igazat adok nekik... nem is akartam őket megzavarni ebben a mélyenszántó eszmefuttatásban, inkább csak nyugtáztam, hogy mi, magyarok, mindenhol ott vagyunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése